A fiúk az erdőben dolgoztak

Ajánló

 forrás

 

  

Egy művész aki az utcáról indult, megjárta előtte a börtönöket, a hajléktalanság poklát, a magányt, kirekesztettséget, míg nem találkozott George-val, a kutyájával. Az érte való felelősségvállalás fordított az életén. Az ellátásához ismét rajzolni kezdett, hogy pénzhez jusson. Aztán tehetsége kiverekedte magának a méltó helyet, egy galériás felfigyelt rá, s onnan már sínen van az élete. No most sem adják ingyen a sikert, mert közben küzd a depressziójával, le kell magát hoznia drogokról. 

Viszont már van kiért és miért küzdeni.

  

 

És a könyv ami az életéről szól.  

 

S egy hasonló sorsú másik drogos, akinek egy vörös macska hozott változást az életébe, ő is írt róla könyvet. A találkozásukról.

 

  

Mennyit is jelenthetnek embereknek az állatok.

Vasárnap délután

 

 Indulás a patakparti erdőbe.

A felröppenő... Sokszor találkozunk vele, de nem tudtam még fotózni. Ő a gyorsabb...

 Évszakok keveredése

 Erről a helyszínről mindig a Sült zöld paradicsom című film jut az eszembe. Nem tudom miért?

 A kis szomszéd

Hozzánk is megérkezett!

Egy éve

volt az a rendezvény, amibe azt hittem beleszakadok. Aki rám nézett., mind azt kérdezte: fáradt vagy? A tv-nek nyilatkozni megkértem a főnömet, így ne mutogassam magam. S tudtam kész, vége, abba kell hagyni. Az emberről nem nyúzhatnak le száz bőrt, pénz nélkül. Mert többszörös alrendezvényeket forgató programot, versenyeket minimális pénzből kellett kihozni. Amikor pénzt kértem a főnököm ordított velem. Az hozta az első kiborulást. Aztán a macerás szülő, s azonnal dönteni. Egy játékot hiú követelőzéssel így lehetett elrontani. Mobiltelefonos felvételt készítettek egy játékosversenyen!!!!, hogy dönt a zsűri. No komment.

Ahogy minap  a kisfőnököm mesélte telefonon, most sincs másképp. Nélkülem. Én már belefáradtam  a harcba, főleg fizikailag. Ha nem jöhetek el "sétálni", felmondtam volna. Ahogy apám mondogatta mindig: széllel szembe nem lehet p...ni.

Köszönöm, most jól vagyok, nálunk tiszta fagy van. Jöhetne egy kis hó, jó lenne.... A fotók a minap készültek, sétáltunk Zsebivel.

S ha keserűnek tűntem volna, a munkám az életem volt.

Napsugarak

Délután sétálni indultunk a kutyával. (Ez napi szokásunk, ha erővel bírom. Szakadó hóban, fagyban is. Mindenki jól jár, Zsebi világot lát, én meg mozgok.) A falu végén, a temetőnél találkoztunk össze a baráti házaspárral. Nosza, a feleséggel mi neki az erdőnek. A férj az őket követő macskával másik úton sétált haza, elkerülendő a konfliktust. Hideg volt, csak úgy húzta a combom a nadrágon keresztül, mégis oly jól esett. Jól elbeszélgettünk.

Másik, már elköltözött baráti fiatalasszonyék évek óta árulták a házukat. Most elkelt. Napokban közös ismerőssel beszélgettünk, vajon értő emberekhez került a ház vagy csak vevőhöz? Kockaház volt, ők művészek lévén némileg átalakították. Azt hiszem Szovátán vannak a szecessziós nyaralók, azok faragott erkélyei, ilyent építettek rá. Jó hangulata van, s a benti üvegberakásnak is. Kiderült, a vásárlók nagyon örültek a HÁZ-nak.

Sétálunk a faluban, az egyik utcában látszatra régóta lakatlan ház. Most belátni a házhoz is, a túlburjánzó bokrok nem takarják, csak az ágak. Aztán az emberben már csak dalol a vers: "Falu végén van a házunk, a bozótból ki se látszik..."

Élénkül  a lakáspiac. Látni a sorra elkelő házakat, új lakókat, sürgésforgást. Fiatalasszony a kertben, kislánnyal. Láttam rajtuk újak, ilyen lehettem én is a faluban. Ahogy viseli magát.

A séta, a friss levegő, a napsütés átjár, felrepít, könnyű lesz a lelkem. Rég volt ilyen felszabadult napom. Már nagyon kellett.

"-Az okosság nem minden.

- Hát nem.
- A jószívűség többet ér, mint az okosság.
- Igen, igazad van.
- És a bölcsesség sem az okosságon múlik.
-Ez is igaz." Clive Wearing

"A használati utasítások  nem voltak jók semmire, a sors, legalábbis első látásra, kivételes esetnek számított." Anna Gavalda

"A nagy kockázatokban nagy örömöt találhat az ember."Gwen Cooper

"...az, hogy valaki nagyon elfoglalt, ugyebár azt jelenti, hogy nagyon fontos ember. Pedig az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk, hogy ráérjünk élni. "