"A te házad a te nagyobbik tested. Megnövekszik a nap fényében, és álomra szenderül az éj csendességében."

 

A külső festés elkészült, mióta felújíttatott a ház csak bepucolva volt. Napok kérdése a részleges belső festés 5 év után. Tegnap a gázszerelő tisztogatta a megfelelő szerelékeket a pókok , s a beszálló porok miatt. Hál' Istennek várni kell a festőre így maradt időnk a ránk szakadó faügyekre, öregek vagyunk ennyi ágat tisztítani, elhúzkodni messze a hátsó kertbe (ahol egyetlen négyzetméter egyenes felület nincs, kikészíti az ember lábát), a végén már nem is pucolta le az ágakat a férjem, húzkodtuk hátra, sosem végeznénk el vele. Majd elégetjük, valamikor. 

Volt egyszer egy ... gyönyörű, öreg, méltóságteljes diófa

Ezek már csonkafotók...

 

aztán jöttek  a hideg éjszakák

 

Amúgy a diófa sír, folynak a könnyei. Szó szerint.

"Szeliden öregedő, szomorúan mosolygó őszi napon,

 "

 

... amikor éjszaka hóharmat hull a határra." Kós Károly

OKtóberke

tudom elmúlt, de ahogy ránéztem a fotókra Ő jutott róla eszembe:

 

 

 

 

Fodorkának

Mindig idejártam fotózni, mióta felfedeztem. Jöttem ide nyáron, jártam itt tavasszal, nem maradhatott ki az ősz, s volt szerencsém télen is, mikor hó fedett be mindent.  Most lehetőségem lenne minden nap erre a látványra rácsodálkozni, s mit hoz az élet, "ideköltöztem" a mellette lévő házba. Csak most éppen máshol lakom. Azért a fényképezőgép sokszor nálam van, mert az ember sohasem tudhatja.

Éjszakai fagy után

 sajnos a tömegével szálló leveleket nem igazán tudtam fotózni, pedig miattuk vettem kezembe a gépet, viszont ezt az aranysárga csodát azt hiszem sikerült elkapnom (a szomorúság mellé jusson ennyi vigasz nekünk). S hogy jó  a kilátás, hát nem vigasztal.

Reggel még...

 

két fenyőnk és a diófa a maga szépségében, teljességében. Aztán "ment" az első fenyő, s "ment" a második

 

s a szomszédaink levágatták a telkük fölé lógó összes diófaágat. Belehaltam,  érezte a szomszédunk, átjött vigasztalni, akkor is belehaltam, nem is fotóztam. Erre építettük  a kiülőt, a diófa alá, az árnyékba, mondjam még, s hogy néz ki az egyik oldalán lecsupaszított öreg diófa, mindenki fantáziájára bízom. Én belehaltam, ez a kis halál. Szívhalál.