2015. október 23., péntek
2015. október 22., csütörtök
Szimbólumok
Halottak napja előtt tartott esküvő -halott házasság.
Búcsú a munkahelytől, egy valamit visz el onnan, egy ollót. Mondjam még?
Búcsú a munkahelytől, egy valamit visz el onnan, egy ollót. Mondjam még?
2015. október 21., szerda
Eső szépségek, eső után
és egy ráadás, egy csokorból.Készítettem róla sok fotót, ez állta ki a szeretetem próbáját. Csak egy bimbó. Csak egy bimbó?
2015. október 20., kedd
2015. október 19., hétfő
2015. október 17., szombat
Az ősz nálunk
Tegnap délután kisütött a nap. Olyan furcsa érzésem volt, mintha idegen helyen lennék, végül rájöttem az előző napok borús, sötét, nedves hangulata után végre derűs, világos, meleg lett minden. Az eső kellett, a többi meg sajnos velejár. (Azért, ha nyáron tudtam volna ennyi esővizet gyűjteni milyen jó lett volna...)
Ennyi diót nem tudom mikor ettem utoljára. Az eső miatt nem tudtuk szárítani, rajta a nyákos, fekete burok (utólag olvastam valahol nylon zacskóban kellett volna egy napot dunsztolni, ezután könnyen leszedhető.) Szárítottuk bent is, aztán bemérgedtem, elpucoltuk, lemostam, s én csak kétszer tettem felmelegedésig a sütőbe, mert ekkor már elég roppanósnak éreztem, aztán mentek a hűtőbe a zacskók. A rettenetes fekete burok ellenére belül kevés volt a rossz, vagy ezeket már tapintás alapján eleve kiszűrtem. (És persze a kutya, mert ő kimondottam a fekete burok nélkülieket eszi (el előlünk). Bánná a fene, ha nem hagyná ott sorra a felroppantott diókat.
S most akkor jöjjön az ősz újabb hozománya: az egerek. Ők nem jönnek, őket hozzák, Cirnyó úrfi. Aztán bent elereszti, az egér fut, bújik, úrfi utána, a többit ki-ki fantáziájára bízom. Néha a gazda besegít az üldözésbe, néha kiteszi a szűrüket, persze, ha a hozományt sikerül elkapnia. Igaz, ezzel a kitétellel sokat nem ér el, mert mire az ajtót becsukja macska és egere ismét a házban van. Aztán jöhet az ismételt takarítás egérügy miatt. Ezek kizárólag reggeli egerek, induljon jól a napunk!
S ismét dió. Ha már pucoljuk, ha már..., fel a netre, s találtam egy receptet:
Ennyi diót nem tudom mikor ettem utoljára. Az eső miatt nem tudtuk szárítani, rajta a nyákos, fekete burok (utólag olvastam valahol nylon zacskóban kellett volna egy napot dunsztolni, ezután könnyen leszedhető.) Szárítottuk bent is, aztán bemérgedtem, elpucoltuk, lemostam, s én csak kétszer tettem felmelegedésig a sütőbe, mert ekkor már elég roppanósnak éreztem, aztán mentek a hűtőbe a zacskók. A rettenetes fekete burok ellenére belül kevés volt a rossz, vagy ezeket már tapintás alapján eleve kiszűrtem. (És persze a kutya, mert ő kimondottam a fekete burok nélkülieket eszi (el előlünk). Bánná a fene, ha nem hagyná ott sorra a felroppantott diókat.
S most akkor jöjjön az ősz újabb hozománya: az egerek. Ők nem jönnek, őket hozzák, Cirnyó úrfi. Aztán bent elereszti, az egér fut, bújik, úrfi utána, a többit ki-ki fantáziájára bízom. Néha a gazda besegít az üldözésbe, néha kiteszi a szűrüket, persze, ha a hozományt sikerül elkapnia. Igaz, ezzel a kitétellel sokat nem ér el, mert mire az ajtót becsukja macska és egere ismét a házban van. Aztán jöhet az ismételt takarítás egérügy miatt. Ezek kizárólag reggeli egerek, induljon jól a napunk!
S ismét dió. Ha már pucoljuk, ha már..., fel a netre, s találtam egy receptet:
s a forrása, ha valakinek felkeltettem az érdeklődését. Klasszikus recept, klasszikusan finom. Finom. Diótorta. DIÓTORTA. Mindent elmondtam róla?
Nekem sajnos a piskóta része nem jött fel. Egyszerűen nem tudok piskótát sütni. Most gyönyörű volt az tésztaalapom, kemény, fényes. Ehhez képest az alját lekapta, s lapos lett, azért használható, össze is raktam, csak az a picike rossz érzés bennem maradt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)