sokunknak ismerős ez a kifejezés: nehezen fordul meg benne a méreg. Nagyanyám szokta mondogatni, de kire? Rám minden esetre azt hiszem jellemző. Nehéz teher.
"Sétálás" előtti utolsó napjaim töltöm a munkahelyen, ma nem megyek be dolgozni, reggel lábra állni alig tudtam, erősen fájnak a végtagjaim, emelni nem tudom őket. Végkimerülés? Megváltás? Sok volt az elmúlt két hét? Pedig már nagyon alacsony lángon égek, hónapok óta.
Cirnyónk beteg. A nyirokmirigyei duzzadtak, néha lázas, levert, sokat alszik. Egyetlen dolog amit a betegség nem tudott elvenni tőle: az étvágya.
Tavasszal hoztunk valahonnan (az országból) illatos bangitát. Tegnap mondja a kertészeti áruda kedves eladója, mennyit kellett volna a nyáron nőnie. Ő áll, néha kis levélkék megjelentek, s beszáradtak. Ki nem száradt, de nem is változott. A vakond a tettes, s mennyi kárt okozott a kertben. Nem elég, hogy feltúrta (a szárazság miatt öntözött növények tövét mindig feltúrta), a kezdő és balek kertész nem tudta mit tegyen (volt bokor, aminél szőlőkarót nyomtam bele a vakondtúrásba, hogy távol tartsam). Úgyis évek kellenek a bokroknak míg "emberi" formájuk lesz, most ki is pusztulnak miatta? Mesélte a hölgy mennyi kárt csinálnak, s milyen nagy gond vár a kertesekre miattuk az elkövetkező években. Biztató!
A japán kövérkéhez hasonló növényt Zsebi kaparta ki, most cserép "óvodába" kerül, ahol remélem összeszedi magát, az idei év nagy vesztese , látványosan nagy vesztese ő. Az illatos bangita a kevésbé látványos...
Az encián idei újdonság, még augusztusban hoztuk Kecskemétről, ő a helyén van - cserépben.
És az egyik fenyő, akinek mennie kell. Rálóg a szomszéd kerti épületére. Csupasz és üres lesz nélkülük a kert. Ki tudja a rozsdafarkúk mikor indulnak el? Azt várom, hogy kivágassuk őket. Ahogy a fotón látszik a diófával egy magasak, remélem arra a dió is lehullik. Fájó búcsúzások ezek.
