2015. szeptember 1., kedd
2015. augusztus 31., hétfő
Könyvek
Nem tudtam letenni a hétvégén, már a polcról szólt: vigyél magaddal! A kritikaírás nem kenyerem, de ő szívemből írt róla.
Másik nagy könyvélményem mostanában:
s még tőle, korábbról
Sok könyvet olvasok, sok átmegy rajtam, erre máig emlékszem, s akiknek kezébe adtam dicsérték. Egy kis beleolvasási lehetőség. Romantikus, kétségtelen. Mégis mi az benne, ami mindannyiunkat legyen igényes olvasó vagy a könnyedebb műfajok kedvelője magával ragadt ebben a történetben?
2015. augusztus 30., vasárnap
Ami a múltkori bejegyzésből kimaradt
Az útról megpillantva a kálváriakápolnát. Tudtam, megérkeztünk.
Aztán a kálváriadombról a temető felé nézve felfedeztem a régi sírköveket. Az elsőket olvasva egyértelmű lett a település eredete, a homlokzatok.
és a "lopott tornácok" (lopott felvételeken):
S egy egy kis csemege a szomszéd faluból, akinek kedve kínálkozik itt házat venni.
2015. augusztus 28., péntek
Hasznosat a kellemessel
Hivatalos ügyünk volt Veszprémben, s ha már kifizettük a benzint, nézzünk körül a környéken! Még Veszprémről, megérdemli. A húszemeletes környékén, és az OTP mögött, körül van egy lámpaház vagy inkább lámpabolt. Ott parkoltunk, benéztünk. Teletömve lámpákkal, mindenfélével. Az eladó megkérdezte, milyent szeretnénk? Mutatott néhányat, s köztük volt EGY, A LÁMPA, azaz A CSILLÁR, ami kellett nekünk! (A lakásban még a régi tulajdonosok által otthagyott van fent, jobb híján.) Megkérdeztem a hölgyet, hogy tudott így beletalálni? (Egyébként eszünk ágában nem volt csillárt vásárolni, viszont ezt nem hagyhattuk ott....) Megtaláltuk a boltban, azt az összetört éjjeli lámpaburát is, amit a mi városunk boltosai nem tudtak beszerezni nekünk, s megmutatta fotón, mert akkor éppen nem volt, azt az állólámpát, amire évek óta vágyom. Ennyit erről. Ennyit egy vérbeli boltosról, eladóról, üzletasszonyról. Sok helyről az ilyenek hiányoznak. Aztán beszélgettünk, kiderült a mi városunkból többen járnak hozzá vásárolni, kb. 150 km. Erről pedig még annyit.
Aztán hazafelé elsődleges célpont: Vöröstó. Akkor régen, amikor először itt jártam még kereszteket fotóztam, a kálvária egyéb baleset híján meghiúsult, s amiért visszatértünk (évek múlva, sajnos) a házak, a porták!
Egyszer egy tv-beli kisfilmben mutatták a falut, s a házait, s érdekességként, hogy a telken 2 ház van, egymás mögött, s mindegyik más irányba néz, azaz a bejáratok ellentétes oldalon nyílnak. (Szlovákiában találkoztam még ilyennel. Azt hiszem az is német település volt.)
Évek múlva autóbuszon utaztam át a falun, s a sofőr hívta fel a figyelmemet a házak szépségére, s hogy külföldiek vásárolják, s újítják fel ezeket. Amit elfelejtett mondani, tán ő sem tudta, s a temetőben egyértelművé vált rögtön a település németajkú volt, valamikor....! Mondjam még?
S hogy ezek a házak eredeti állapotukban állítatnak helyre mutatja ez a falubéli, elhanyagolt, de hajdani szépségét még romjaiban is viselő homlokzat.
folyt. köv.
2015. augusztus 26., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)