2015. augusztus 11., kedd
Füzetemből
"Aztán az eszembe jutott, lehet hogy mégsem az öregségről van szó, nem a kor, hanem az állapot után vágyom. Nem cselekedni, vagy, ha igen, lassan, mintha nem a cselekvés eredménye lenne a fontos, hanem a mozdulat, a mozdulat dallama és ritmusa. Lassan siklani, figyelve az idő hullámzását, nem próbálni többé úszni az árral, vagy nekiiramodni az árral szemben. Nem tudomást venni az időről, mintha csupán naiv reklámja lenne valami másnak, amit valóban kívánunk. Számolni az óra ütéseit a szobában, a galamblábak koppanását a párkányon, a szívverést. És azonnal megfeledkezni mindenről. Nem vágyódni semmi után. Nem csinálni semmit. " Olga Tokarczuk
2015. augusztus 10., hétfő
"Miért különbözik egyik könyv a másiktól?
Arra jut, hogy azért különböznek, mert mások. Sokba bele kell néznünk. Hinnünk kell bennük. El kell fogadnunk, néha csalódni fogunk, hogy aztán újra lelkesedni tudjunk." Gabrielle Zevin
A szívszorító és érzelmes
Emlékek, álmok, történetek és történelem
Huh. Lassan fordul a vacsora át valami másba.
És nem utolsó sorban
"Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmeslevél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „Senki sem különálló sziget”. A könyv fülszövegéből, s egy kis beletekintés.
A szívszorító és érzelmes
Emlékek, álmok, történetek és történelem
Huh. Lassan fordul a vacsora át valami másba.
És nem utolsó sorban
"Gabrielle Zevin jó humorérzékkel megírt, varázslatos regénye tisztelgés a könyvek világa előtt, szerelmeslevél arról, miért szeretünk olvasni és miért zárunk bizonyos embereket a szívünkbe. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akiknek a könyvek a legjobb barátai és azoknak, akik hisznek abban, hogy „Senki sem különálló sziget”. A könyv fülszövegéből, s egy kis beletekintés.
2015. augusztus 9., vasárnap
Hálanapló
14. A kerti szárító ahogy a nap rásüt, úgy néz ki, mint egy pókháló.
15. Keresztek a hegyi kápolnán.
16. A simogatásért dörgölődző macska.
17. A kutya, aki szemüveg nélkül nem akar felismerni.
18. Ahogy egy meleg nyári délutánon az ember elengedi magát a diófa alatt egy széken ülve, könyvvel a kezében.
15. Keresztek a hegyi kápolnán.
16. A simogatásért dörgölődző macska.
17. A kutya, aki szemüveg nélkül nem akar felismerni.
18. Ahogy egy meleg nyári délutánon az ember elengedi magát a diófa alatt egy széken ülve, könyvvel a kezében.
Felébredsz reggel
álmosan, kábán, fájdalommal, s ahogy kinyitod a géped, s fellépsz erre az oldalra , meglátod ezt a fotót, s lesimulsz, elönt valami melegség.
Mi van ezen a konyharészleten szeretni való, ami ilyen érzéseket ébreszt benned? A színek? A tárgyak formája ill. bútorok anyaga, alakja, együttese? A kompozíció? Valami mély hiányt ébreszt és pótol benned? Valami melegséget, szeretet, átölelőt? Az otthont? Felhoz valami régesrégi vágyat? Ilyenre vágytál valamikor?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)