Úton és új utakon, mert készülök elköltözni. Módszeres ember vagyok, régi főnököm szokta mondogatni, olyan vagyok, mint egy buldog, megragadok valamit, addig járok utána míg alaposan ki- és fel nem derítem. Vannak színeim, amiket szeretnék festéskor megvalósítani, ezeket keresgélem, árnyalatokat, kapcsolódásokat, bútorfestési lehetőségeket stb. Sárga volt a szoba színe, ezt nem szeretném ismét, de világos árnyalat kell, valami új és zöld nyílászárókat szeretnék. E kettőt kellene összehozni, s lehet, hogy a barna konyhabútor helyett, már a barna szín helyett egy kékesszürke árnyalatot.
Holnap kapjuk meg a lakást, a lehetőségeket, már a régi bútorok áthozatalát akkor tudjuk felmérni. Mi marad, mitől kell elköszönni, mi milyen formában vagy funkcióban lesz az új helyen. S van, ami még egy ideig nem lesz pl. ülőbútor, erre most nincs keret egy ideig.
Szervezni kell a ki- és átjelentkezéseket, számlalemondásokat és átállításokat, szóval van mivel tölteni az időt. S ha nagyon tele van a fejem, ott a kert egy kis locsolás, kapálgatás, stb.
S itt vannak az állatok, a dajkálandó macskák, Zsebi a dobálásaival. Mert a két mocsok elrontatott(?). Viszont oly jó, hogy velünk, körülöttünk vannak.
S néhány fotó, amit nem tudok kihagyni. Egy óvodai néptáncos bemutatóról. Nem élesek a fotók, de nekem oly kedvesek.
