Reggeli kertben

 A mogyoró

 A bodza

 Mahónia

 A levelek és a  nád alól kukucskálók

 A népek

Végre kisütött a nap

A lelkemben és a valóságban is. Kedden kegyetlen napom volt, még az is fájt és húzott, ahol nem piszkáltak bele a lábamba. Délután hívott a barátnőm, mesélte mennyire rosszul volt egész nap. Rossz nap  a mai- fogalmazta meg. Értettük egymást. Akkor gondolkodtam el az időjárást érezhette a műtéti "felületem". Ma délutánra rendelt  vissza az orvos, ismét ellenőrzi munkája nyomát, egy hete ő sem volt a látvánnyal kibékülve. Amit kellett és lehetett én is megtettem a javulás érdekében, de két napja már sétálok kint az utcán, szokja a mozgást, a terhelést, a kint létet.

Ami érdekesség, lehet sokunk előtt ismerős, a műtét óta nem tudok hajat beszárítani, azaz igen, de kb. addig is tart, másnapra az előző nap frizurájának nyoma sincs. Nem tart, ahogy a fodrász mondaná. Ő mondta régebben, beavatkozások, belső változások meglátszanak a hajon, jelentem itt a minta példány!

Olvasgatom az őszi naplót, két hetes műtötten mentünk a Sohollári erdőbe kirándulni, akkor telt be  a mérték, mennem kellett! Hétvégén, ha az időjárás is segít minket ismét elindulunk. Mehetnénk a pusztaszentlászlói horgásztóhoz is, szeretjük, Zsebinek nagy szaglási kirándulás és kimozdulás A gazdákkal. A talaj egyenetlen, ez még kihívás lenne nekem.

Ezek  a fotók egy éve, március elsején készültek, amikor autókat követve parkoltunk le, s mentünk be az erdőbe körülnézni. Most mit találunk majd?
 

S egy kicsi magán, találtam aranyos babaajándékot:



s mellé táskákat a nagyoknak, legyen a hölgykoszorúnak egyforma. A nagylányok se érezzék, hogy kimaradnak valamiből. Milyen  lesz a sikere? Nem tudom. Nem tudok az árral úszni, szeretem a szépet, az egyénit, a magyart.

Legyen szép napunk!

Imádom, irigylem. csodálom

Lakás, műhely, kert?  Kastély, iskola? Növények, mint ihletőforrások, növények a belső környezetben, a falakon,  a festményeken, mesés. Claire Basler festőművész és környezete.

 

 

 forrás

és textilen



és tányérokon, kerámián

 

és a kedvencem

Behavazódtunk

Fozósorozat első képe, mi a folytatás?

Ahonnan másoltam:  http://79ideas.org/2015/02/people-who-inspire-horisaki-design.html

S egy másik sorozat része:  egyszerű tojással? Igen! Szenzációsak!

Havas kertben

 A kukucskálók

 Árnyékok a havon

 Hó, hó, hó

Melyik madár járt itt?

Végre kimerészkedtem, s szívem szerint maradtam volna, de a lábam behúzott. Délelőtt még sütést is ott kellett hagyjam, annyira fájt a combomnál. Két láb, azaz egy párnak két tagja, ugyanolyan műtét, s ez volt a kevésbé problémás láb. Mégis mennyire más a gyógyulás.  Az igazságnak része, hogy négy napos fekvés után mentem műtétre, egyszerűen annyira végén voltam már az erőmnek. S telefonon mindenki jelzi  nem létező náthám. A nasalis hang nálam sosem jelent jót.  Nem akarok dolgozni, csak, ha teljesen rendbe jövök.

Nagymamák egymás közt

A baráti nagymama társaságban több kisbaba született, összeültek a nagyik egyikük házánál egy kávéra, teára, kinek-kinek ízlése szerint, s folyik a szó.

Az egyes:
Soha ne mondd... Amikor az előző unokám megszületett, annyit piszkáltak  a gyerekek , tudjátok a sok "mindent mással csinálunk", hogy egyszerűbb (faksznis) és időigényesebb legyen, de legfőképpen nekünk is van, engem úgy kizsigereltek ezekkel a kütyükkel, azt mondtam, ha itt még gyermekecske születik, gyűjteni fogok nekik, fogadhassanak szakképzett csecsemő ápolónőt, az majd mindent tökéletesen tud. S milyen a sors, nézzetek rám, mire megszületett Bobojsza, kificamítottam  a bokám, hát hívhatták a segítséget máshonnan!

A kettes:
A felnövők. Nálunk mindig a nászasszony intézkedik.  Sokszor mondtam is magamban, ha annak idején nálam az anyós ennyit ült volna fiatal házasként a nyakamon, én megfulladtam volna. No, persze, nem vagyunk egyformák! S mit hozott az élet, mire megszületett  Áfonya, lebetegedett az anyós. Hiába, ezek  a vírusok teszik a dolgukat.  A fiatalok magukra szorultak, s ímmár felnőttek, megtanultak felelősséget vállani a dolgaikért. A kisgyermekért. Minden rosszban van valami jó.

Megy a szöveg, csörögnek a csészékben a kanalak, a levegőben finom illatok úsznak, új és újabb teákat kortyolgatnak, új ízeket próbálgatnak ki. Egyszer csak nyílik az ajtó, lógó (értsd félig leszedett, félig kipotyogott pelenkával) megérkezik az unoka. (A kistestvér két hetes...):

-Nagymi, képzeld el, így csináltam a babának (s fojtó mozdulatot) tesz, mire ilyen (hörgő) hangot adott ki...  Csésze lecsap, nagyi rohan, de a picike édesdeden alszik. A tanulságot pedig  a nagyszülők megbeszélik a fiatalokkal...!

 

forrás