Egy kertből

forrás

 

A vírusaim

jól teljesítettek. Mintha elveszítettem volna a szaglásom. Pedig már eltelt azóta egy hónap.

Valaha visszatérhet?

Imádtam a két könyvet

s a folytatása
Különösen a múltkor látott Nap, széna... filmek után. Az utóbbi könyv falusi függöny mögül leskelődőinek bemutatása elém hozta a fenti filmek falusi hírharangjainak működését. Más, persze, hogy más. Kicsit misztikus, többnyire a múlt század háború környéki, s utáni idejének történelme.  Női sorsokon keresztül, amiben az anya tán tipikus, a lánya már kilép ebből az életből. S jönnek új emberek, helyzetek, sorsok.     Szeretettel bemutatva, az író mintha mellettem állna s mesélne, mesélne, levegőt is alig kapva, csak mondja, mondja.      Ahogy érzékeltem az utolsó mondatokkal , lesz még folytatása is.              

Havazás után

 

S egy magánmegjegyzés: tudtam, sejtettem, hogy  nem lesz  a két műtét egyforma, most úgy vagyok mint kismamák a szülés után: alig várom a varratszedést.

Kérdés

Már régen akartam kérdezni, de akiknél ez aktuális lett volna nem mindenkinél van email cím. Tehát jöjjön a nyílt kérdés:

A családotok tudja, hogy blogot írtok?

Ha tudja, olvassa?

Ha olvassa, beleszól-e, hogy mit írhattok meg, mit nem, s miről tehettek fel fotókat?

Nem akarok elébe menni, a végén leírom a gondjaimat. Köszönöm, ha megírjátok  nekem. Tájékozódom, az én utam továbbra is az én utam marad. Ha kell szembe szél ellenében.

Egyszervolt fotók

még az elmúlt hét elejéről tán, vagy egy hete készültek. Most éppen szakad nálunk a hó. Megmarad? Reggelre többet tudunk.

 

A népek....

 

 Zsálya

 Rozmaring

 Kövirózsa

 Most megfogódtam: japán kezdetű és bokor lesz belőle.

 Téli jázmin, az egyetlen általam látott kinyílt virágja.

Bokor, tudom  a nevét,de most nem jut az eszembe.

Változások

Betegek voltunk, először a laptop került "doktorhoz", aztán én.  4 hónap után mintha egy másik osztályra mentem volna. Ősszel minden ment mint a karikacsapás, most a huzatos előtérben vártunk hatan, s a kísérőik másfél órát a beléptető vizsgálatra, majd kettő, azaz két órát az osztály folyosóján, így déli tizenkettő után tíz perccel már ágyunk is lett. Korábban  felhúzták őket, nem friss betegváltás volt. Ennyit erről.

Volt 94 éves mama, egymás után operálgatták, mesélte a régi szobatárs. Apám betegségének kiderültekor minden orvos azt mondta nekünk, 92 éves, ne kínozzuk a bácsit beavatkozásokkal. Feküdt mellettem egy 19 éves hölgy -származását inkább a partner személye engedte sejtetni- szőke, kék szemű és nevelőszülőknél nevelt 3 éves kisfiúcska anyukája. Műtéte utáni visítozása egyből egyértelművé tette származását, kiidegelve a szobatársakat, a családját, de leginkább az ápolószemélyzetet.

S köttettek barátságok is, ha már a sors és a betegség néhány napra egy szobába zárt minket.

Munkahelyemről a kutya nem érdeklődött utánam. ( Akkor lepődtem volna meg, ha másként történik.) A befekvés előtt 4-5 napot feküdtem olyan fáradt és kimerült voltam, már a műtét elhalasztása is felmerült. (A vírusok odavágtak, a benti idegeskedés nem használt, a nagy rendezvényről  nem írnék, mert durva tanulságai voltak,  hova is fejlődik? vagy változik a világ, s a szülők.... Aki rám nézett, azt kérdezte: fáradt vagy? Rájuk döbbentem: ennyire látszik? Én éreztem, csak nem sejtettem azt, hogy az arcomra is kiül.S ennyire.)


Vége jó, minden jó, műtét sikerült, gyógyulgatok, s még a kórházból is hazakerültem nagy izgalmak közepette: Ki is hoz haza és mikor? Értsd: időjárás, a 250 km-es útviszonyok, stb. Megoldottam, szervezni azt nagyon tudok, ezt senki nem veheti el tőlem.

Műtét utáni éjszakán nagy izgalmak: fiam felesége "kiköhögte" a pici lányt, némileg idő előtt. Az idei vírusok bitangok, megtapasztaltam én is. Jól vannak, hál' istennek.

Elgondolkodom: az őszi műtét lábadozásakor ment el apám, s most világra jött a leányka. Elmúlás, halál és születés. A világ forog körbe.