Hideg éjszaka

ígérkezik, jól behúzódtunk a népeimmel együtt. Két napot távol voltam, reggel megkértem a szomszédasszonyt a gázt picit tekerje fel, ne 7 fokba érkezzem ki, még nem teljesen gyógyultan. Belépve "meleg" 15 fok,  fogadott, aztán már fűthettem, hogy ne csak kabátban érezzem, s ne csak a konvektor közelében. Két nap elég volt a kihűléshez, a viszonylagoshoz, de akkor is. S eszembe jutottak a az első évek, amikor két naponta jöttem, no, akkor megvoltak 9 és 7 fokok, a 10 -13 már melegnek számított. Ki kellett ismerni, meg kellett tanulni a fűtést, a meleg fenntartását, a takarékos fűtést.

Még mindig Zinnaton "élek", egy újabb adagon, talán a köhögés kezd könnyebb lenni, erre mondják jól elkaptam. Melegséget két könyv adott, amit a posta hozott, hirtelen felindulásból rendeltem meg, találtam rájuk meglehetős baráti áron, antikvár oldalon. Szinte újak, nekem csodaszépek, a fotók, a szövegek.

        (Ez utóbbi új és bővített kiadásban jelent meg, a régije hétvégi olvasmányom volt. Ez adta az ötletet megnézni az újabb könyveit, így leltem  a kincseimre.)

 Újabb reggeli elmélyülési lehetőségek. Egy riport a szerzővel, amit már oly rég vártam, hiába nem nézek tv-t, találkozhattam volna vele. Esetleg. S az akadémiai székfoglaló előadás fotóinak vetítése, ebben minden benne van.

http://youtu.be/A-L4R4hBUHs

Örülök az elismerésnek. Megérdemelte. Néha nagyon keserűen írt arról, ahogy az életművét fogadták. Ezzel a megérdemelt helyére került az életműve.

Fotóalbumaim vannak másoktól is, azok is nagy kedvencek, időnként reggelente már századszorra lapozom át ezeket is. Az egyik fekete-fehér, letehetetlen. S ha úgy adódik megkeressük a helyszíneket, így jutottunk el a hegyi pincékhez, a templomhoz, s a már, a fotóalbum fotóihoz képest romjaiban, vagy kivágásban vegetáló erdőhöz. Írtam is akkor, kár érte.

Az időjárásról

Egy régi, kedves költő ismerősöm Péter Erika honlapjáról való gyermekzettel elmesélve:

Péter Erika: Zsákbamacska

Időjárás?
Zsákbamacska,
nem tudod, mit rejt csomagja.

 Időjárás?
Papír-fecni,
Nem tudod, mi fog ma esni. 

Időjárás?
Olyan csacska,
sosem tudod, kell-e sapka. 

Időjárás?
Változékony!
Vastag ruha kell vagy vékony? 

Időjárás?
Kész tombola,
sosem tudod mi micsoda! 

Tombola vagy zsákbamacska?
Bosszankodsz, ha nem nyersz rajta!

S jöjjön egy vers felnőtteknek is:

Péter Erika

Madárijesztő magány

Hógyöngy száll
a télkoronás fákról,
fakeresztem fészkét
belepte a dér,
seregélyek, varjak
menekülnek tőlem,
borzongó magányom
kísértetfehér.

lemetszett ágként fáj,
sínylődik a lelkem,
rikító színeim
kiszívta a nap,
játékszere lettem
fagynak, szélviharnak,
nem lóg rajtam már
csak pár fakó szalag.

Hol vannak a lopva
csipegetett csókok?
Az utolsó veréb is
régen elhagyott,
testem olykor
varjúhangra rebben,
a téli táj profán
rongyszobra vagyok.

Mára

dicső istván...

dicső istván nagy királyunk 
téged ég s féld magasztal 
téged tisztel kis országunk 
első szent urának vall 
tőled vette fényességét 
méltóságát érdemét 
koronája ékességét hitét 
kincsét s mindenét

magyar hazánk fénye...
magyar hazánk fénye 
nemzetünk reménye 
szent hitünk alapja
népünk édes atyja 
szent istván király 

ezer évet éltünk 
te esdettél értünk 
hogy még áll országunk 
te voltál istápunk 
szent istván király 

koronád keresztje 
elhajolt fényt vesztve 
mert hűtlenek lettünk 
téged elfeledtünk 
szent istván király 

nincs egység közöttünk 
nincs áldás fölöttünk 
sok rajtunk az ínség 
te légy a segítség 
szent istván király 

kinek felajánltad 
drága szép hazánkat 
kérd az isten anyját
tárja felénk karját 
szent istván király 

tekints ránk az égből 
szentek seregéből
bús ügyünket szánd meg 
magyarjaid áldd meg 
szent istván király 

forrás 

 

 

 

Csatárban jártam, valamikor. Nagy kedvencem. A verset ma találtam  a meditációs könyvemben. Gondoltam, megosztom. Én nagyon szeretem, a fentieket, így, együtt..

Nyomozás

Olvastam egy könyvet  ,


 s nyomozni kezdtem egy festmény után, ill. egy festő után is, akiről írt a szerző. Itt a fordítást mutatom meg. (Az eredeti cikk. A fotók, festmények? itt sem jelennek meg, nálam.) Az ok: nálam is vannak repülőgépekről, légi harcokrók készült festménymásolataim, ill. fotóim. Azt hittem, közös az alkotó.

Mik ki nem derülnek évtizedek után? Sokat ill.semmit nem tudok e korról, a pilótáiról, repülőgépeiről. Megint elkéstem... S a háborús napló is eltűnt. Eltéphette már régen apám, nekem csak mesélt róla kamaszkoromban. Az is régen volt. Mindig akkor kell kérdezni, amíg lehet, amíg nem késő.

Hurrá!!!

11 nap után ismét érzek illatot. Ez megért egy blogbejegyzésfélét.

Gondoltam egy merészet

 

összekaptam  a családot, s sétálni indultunk. Elegem van a bezártságból. Most színt vall a betegségem, vagy nem változik, tehát jobban vagyok, vagy rosszabbra fordul, s akkor van indokom visszamenni az orvoshoz. Olyan boldogságos volt sétálni az erdőn! Ezt az tudja, érzi, aki napokat, heteket bezárva tölt, s végre kiszabadul. (Megjegyzem, az időjárás velünk volt, a fotók is bizonyítják. Hidegben nem hiszem, hogy lépni mertem volna. Így is kockáztattam(?), meglátjuk. Zsebi imádta, végre velünk lehetett, hármasban, sétálhatott, egyet mulasztottam el: a kertekből csaholó kutyaseregletről egy-egy fotót készíteni. Érdemes lett volna. Kész tanulmány volt.

Napsütésben

és a kakukktojás