Oldalak

2014. december 16., kedd

Léleksimogatók




A szeretetteli személyiség nem irányítani akar, hanem táplálni, nem uralkodni, hanem hatalmat adni. A szeretet lelkünk gazdagsága és teljessége, amely rajtunk keresztül folyamatosan árad. 
Zukav, Gary

Angyalok járnak közöttetek, de nem tudjátok, kik azok.
Betty J. Eadie
 
És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék.  A földig hajlok, úgy köszönöm meg.
Márai Sándor

Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt – mindent.
Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?
Ancsel Éva

Aki nem tud kapni – aki nem tud egy almát jó szívvel elfogadni, vagy egy ismeretlen ember kezét, amikor szédül -, aki nem tud örömöt fogadni, az továbbítani se képes. És nem jobb, mint a zsugori, aki adni képtelen.
Ancsel Éva





2014. december 13., szombat

Decemberi napfény, ahogy beköszönt az ablakon







Luca napján



  





A valóság és a képzelet



A fotó  a netről, pontos forrást nem tudok adni, csak feltűnt, s az örökölt festményem. Ezért figyeltem fel rá. A téma oly hétköznapi, azért az ember szívének lehet nagyon kedves.

Pihenőn

Dolgoztam 5 napot, néha alig másztam haza. Néha munka után még főznöm is kellett, akkor is ha alig álltam  a lábamon. (Ott a gyerek, a 38 évével...) Min. félórai délutáni alvások nélkül, pontosítok ájult alvások nélkül nem is léteztem volna. Tegnap (ha a macskapásztor felveszi a telefont) nem jöttem volna ki  a házhoz, hajat kellett volna mosnom, rámért. Most finom voltam. Kijöttem,s mire befűtöttem leestem  a lábamról. nesze neked hajmosás, karomat nem tudtam emelni, feküdtem, aludtam kúráltam magam, remélem még a hétvégével elcsípem  a bajt. Ennyit ér az ember! Azért nem keveset, mert bent volt elég pótolnivaló, annál több idegeskedni való. Ezt az utolsó jó évet nagyon nehezen viselem. Igaz,  a körülmények sem rózsásak, sem nekem , sem a kollégáimnak, ilyen egy kényszerházasság..... Az ember sokáig küzd, egyszer csak belefárad, s  feladja. Aztán mondhatja neki a királyi rádió a sok sikert, a tökéletes világot, ha ő ezt nem tapasztalja, akkor kár érte. Amúgy mondani sdok mindent lehet.

A múlt szerdai beázás lassan szárad, két napot nem voltam távol hét elején, mire kiértem penetráns szag fogadott. Napi félóra kereszthuzat... Felszedettem volna  a padlót, de jött a biztosítós hölgy, szerinte ne tegyem, kiszárad majd.

S ezek után formabontó leszek, s bevallom én karácsonyra semmit nem készültem még. Ajándékot venni, ez külön téma. Hát nem! Azt sem, idő is, főleg idő és helyzet. Ami meg lehetett volna, más az elképzelés, alkalmazkodom.Szóval ez a karácsony nekem nem csodavárás, nem várakozás, egészségvárás, na az igen, mert azzal indulna minden.

Csak egészség legyen, s stabil legyen már, végre!