Árnyjátékok

Már régebbi a  bejegyzés, vázlatolva volt. Követtem  a napot, ahogy körbejárt. Most engem követhetne a nap, mert kinyúltam, gondolom hűl le az idő. Nagyon kiütött, fekszem egész délután, cirmákolóim egyedül maradtak, a szomszédasszonyomra bízva. Nem lesz estére, akinek az ölébe vagy egymás fölé vagy ha másként nincs hely egymásra feküdjenek, hatalmas zümmögés közepette.Míg nem jön az éjszaka, mert akkor indul a vadászat, hogy meg-megtérjenek, s reggelre kifeküdjenek, s alapos reggeli után mély álomba merüljenek. Zsebi is nyugodhat, nem kell őket állandóan riogatnia.

Három filmet

néztem meg a hétvégén. Ezt a jutubról, a másik kettőt, a Kísértést és a Blue Jasmine-t DVD-n. S amikor már nagyon kiborultam bevillant a Varjúnemzetség, megkerestem Kós Károly Kalotaszegi krónika című könyvét, feltöltött. Rossz hétvégém volt, tele feszültséggel, vagy fizikai gyengeséggel. Kellettek.

Woody Allen filmjeit kedvelem, s most a főszereplő miatt nagyon meg kellett nézzem. A Kísértés finom képei, sejtetései engem magukkal vittek. A végkifejlet sejthető volt. S ha összegzek, három női sors, három választás. S kérdezzem: te melyiket választanád? Én a Nevelőnő mellett voksolnék.

A Nevelőnő hónapok óta kerülgetett, rossz a szinkron, s nem élvezhető nagyítva, még így is megérte. Ajánlom.

A csokor

Színek

Téli jázmin ...

 Mezei sétán Zsebivel

"Reggelre kelve " piros bokrot találtam

"Míg látod, nézed..."

 

 Móra Magda: Visszaálmodott falu

ha megállít az árvult Zala-parton

az öreg malom álló kereke

– mit aranyfénnyel koszorúz az alkony,

ha veled együtt lép a hídra le –,

döbbenve látod a csöppnyi falut,

amely egyszerre fogható valóság

és belédsajgó, elfelejtett múlt...

Míg ragyognak a lila őszirózsák

s a violák a kiskertek ölén,

a füstöskonyhák kihűlt kemencéjén

végigkúszik az augusztusi fény:

a kormos rőzse benned lobban lángra...

Szobák mély csöndje mozgolódni kezd,

rádöbbensz, hogy a szépen vetett ágyra

sötét árnyékot hogy vet a kereszt.

Belédfájdul, hogy dédanyáid hajdan

füstmarta szemmel ilyen ágyakon

születtek, szültek, vettek búcsút halkan,

és elmúltak egy őszi hajnalon.

Ott áll a teknő, hol kenyérré mozdult

barna kezük közt a hószínű liszt,

áll a szövőszék, hol vászonná simult

kenderszálakba ők mintáztak díszt.

Lányok kezétől dús hímzéssel ékes

a párnacsupp s a húsvéti tojás:

konyhájuk rendje némán is beszédes...

De fagerendák és vesszőfonás,

a kovács-műhely és pálinkás kunyhó

már dédapáink kezéről mesél.

Az ólak is, a kocsiszín és pajta,

hol szénaszaggal színesült a szél,

kútágas gémje és itatóvályú,

hegyen a tóka, hordó és a prés,

a lopótök, s a magas, szélesszájú

szüreti puttony, cifranyelű kés...

Míg látod, nézed, sugározni érzed

férfitenyerek érdes melegét.

A századéves, mozdulatlan élet

néma vádjával intőn szól feléd.

A harangláb – mely hűs hajnalon keltett,

sok izzó délben cseppnyi pihenőt,

és ünnepnapot örvendezve jelzett,

siratón kitárt kaput, temetőt –,

sirassa el sok füstbeszállt reményét

porló szívüknek, kik itt egykoron

átküzdötték a nyomorúság mélyét,

s már rég pihennek fenn a dombokon.

(1966)

Lehet, hogy hoztam már a verset, a fotókat, de ez így ide, és mára annyira kellett!

Füzetemből

"Az embernek a tévedéseihez, a szégyenletes emlékeihez, még a mániáihoz is joga van." Szabó Magda

Napi kedves,

mert ilyen is kell. Ma volt kiállításmegnyitónk, szokás szerint gyerekeknek. A kiállító kisnagylány hatodik osztályos, tipikus kamasz (Savanyú uborka csokoládéval c. könyv szerzője mutatja be nagyon hitelesen.) Vihog, és vihog, aztán még mindig vihog. Mert kell neki, mert nem  tehet róla, mert olyan jó vihogni! Ez a jó szó rá, ismeritek  a jelenséget. Ennivaló volt. Szeretni való való volt.
Egy művét elloptam, a kedvencemet.