Megfőztem, aztán mentem mentáért, no meg kaptam is, össze is raktam egy újabb szörpadagot. Levágtam, fellógattam egy csokor szagos cickafarkat. Nem is figyeltem az eget, csak visszatérve Zsebit a HÁZBAN!!!! találtam. S nem tudtam kitenni. Ő tudta miért, hirtelen szakadt le az ég, dörgéssel, ettől félt, bújt bele szinte a macskahordozóba. Győztem az eső csendesülte után kitessékelni, macskák a szobaajtó üvegén át nézték mi is történik odakint?
Aztán jött a bosszúság már zsínórral sem tudom a fotóimat áttölteni a laptopra. A kártyaolvasót leejtettem a múltkor, az használhatatlan. De a gépen látom a fotókat, akkor mi van most?
Lehet, hogy kellene keresnem valami kis romantikus filmet? Valami ellazítót? Amúgy az Édes élet Toszkánábant olvasom, ikszedszer. Mindig van valami új, amire odafigyel az ember. Most a kertek. Töröm a fejem a változtatáson.
"valami formában jelen kell lenni a víznek a kertben, mert ugyanúgy örömöt ad, mint a virág. A víz: zene. A vízben fürödhetnek a madarak. A víz: mozgás. Azt se bánom, ha békák laknak benne." Frances Mayes
Szeretek esténként kiülni a diófa alá, olvasok, élvezem a csendet, a naplementét, a fényeket. S a madarakat. Ahogy lebuknak a madáritatóba, fürdenek, aztán szállnak tovább, s jön egy újabb látogató. Aztán nézni a tányért, a nyomokat, a fröccsenéseket, amit a madarak hagytak maguk után.
Az amfórának keresem a helyét.
Boróka, Zalaszentbalázson vásároltuk, a telefonszám az övék. Rönökön gyártják, s nagyon baráti áron adja a hölgy. Volt kétmadaras is.
