Élet és halál.
2014. július 13., vasárnap
2014. július 12., szombat
Reggel
2014. július 11., péntek
Füzetemből
"... kijelölni egy olyan utat, amin azóta is járunk. Nem igazodunk ahhoz ami van, hanem megcsináljuk azt amit szeretnénk.Az álmainkat." Petrik Adrienn
2014. július 10., csütörtök
Ó, elfeledtem tegnap este ideírni,
hogy figyeljétek ki lesz a 100.000 olvasóm?! Három és fél év alatt jutottam el ide, köszönöm mindenkinek, aki olvas, hogy nap mint nap velem van.
A házról készültem írni, benne volt a MI is. Ez sajnos máig lóg, még ketten mindig háromfelé élünk. Amikor megvettük a házat a közös életet terveztük, de beleszólt a politika.... Végtelen sokat vagyok egyedül, nekem társaim az állatok, s "társam" valahol a blog is, ami révén, ha virtuálisan is de kapcsolatot tarthatok a világgal, s a világ is velem. Akkor is, ha mindennap nem tudok írni, de legalább olvashatok másokat, velük gyönyörködhetek, örülhetek vagy szomorkodhatok, gondolkodhatok, kapok ötleteket, tanácsokat, s köttetnek barátságok is.
Blog és a macskák, Zsebi magányoldónak. Én lennék a legboldogabb, ha az unokáimmal tudtam volna beszoktatni a cicákat. Megszerethették volna őket, s talán némi felelősséget is tanultak volna egy kis állat iránt. Ők távol vannak, több értelemben is, így mi maradtunk egymásnak, s a kezdeti nagy riadalom után már Kormos is teljes értékű tagja a családnak. Most "macskagyesen" vagyok, innen a több fotó és beszámoló. Minden percét élvezem. S persze a két kis állat eltérő személyiségét, s az együttesüket, s mellékesen nyáron mindig akad kerti és konyhai tennivaló, így a hasznosat a kellemessel össze tudom kötni.
Minden kedves olvasómat várom továbbra is közös útjainkra!
A házról készültem írni, benne volt a MI is. Ez sajnos máig lóg, még ketten mindig háromfelé élünk. Amikor megvettük a házat a közös életet terveztük, de beleszólt a politika.... Végtelen sokat vagyok egyedül, nekem társaim az állatok, s "társam" valahol a blog is, ami révén, ha virtuálisan is de kapcsolatot tarthatok a világgal, s a világ is velem. Akkor is, ha mindennap nem tudok írni, de legalább olvashatok másokat, velük gyönyörködhetek, örülhetek vagy szomorkodhatok, gondolkodhatok, kapok ötleteket, tanácsokat, s köttetnek barátságok is.
Blog és a macskák, Zsebi magányoldónak. Én lennék a legboldogabb, ha az unokáimmal tudtam volna beszoktatni a cicákat. Megszerethették volna őket, s talán némi felelősséget is tanultak volna egy kis állat iránt. Ők távol vannak, több értelemben is, így mi maradtunk egymásnak, s a kezdeti nagy riadalom után már Kormos is teljes értékű tagja a családnak. Most "macskagyesen" vagyok, innen a több fotó és beszámoló. Minden percét élvezem. S persze a két kis állat eltérő személyiségét, s az együttesüket, s mellékesen nyáron mindig akad kerti és konyhai tennivaló, így a hasznosat a kellemessel össze tudom kötni.
Minden kedves olvasómat várom továbbra is közös útjainkra!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)