Füzetemből

"... kijelölni egy olyan utat, amin azóta is járunk. Nem igazodunk ahhoz ami van, hanem megcsináljuk azt amit szeretnénk.Az álmainkat." Petrik Adrienn

Ó, elfeledtem tegnap este ideírni,

hogy figyeljétek ki lesz a 100.000 olvasóm?! Három és fél év alatt jutottam el ide, köszönöm mindenkinek, aki olvas, hogy nap mint nap velem van.

A házról készültem írni, benne volt a MI is. Ez sajnos máig lóg, még ketten mindig háromfelé élünk. Amikor megvettük  a házat a közös életet terveztük, de beleszólt a politika.... Végtelen sokat vagyok egyedül, nekem társaim az állatok, s "társam" valahol a blog is, ami révén, ha virtuálisan is de kapcsolatot tarthatok  a világgal, s a világ is velem. Akkor is, ha mindennap nem tudok írni, de legalább olvashatok másokat, velük gyönyörködhetek, örülhetek vagy szomorkodhatok, gondolkodhatok, kapok ötleteket, tanácsokat, s köttetnek barátságok is.

 Blog és a macskák, Zsebi magányoldónak. Én lennék  a legboldogabb, ha az unokáimmal tudtam volna beszoktatni a cicákat. Megszerethették volna őket, s talán némi felelősséget is tanultak volna egy kis állat iránt. Ők távol vannak, több értelemben is, így mi maradtunk egymásnak, s a kezdeti nagy riadalom után már Kormos is teljes értékű tagja a családnak. Most "macskagyesen" vagyok, innen a több fotó és beszámoló. Minden percét élvezem. S persze a két kis állat eltérő személyiségét, s az együttesüket, s mellékesen nyáron mindig akad kerti és konyhai tennivaló, így a hasznosat  a kellemessel össze tudom kötni.

Minden kedves olvasómat várom továbbra is közös útjainkra!

Még mindig a macskák

Mert imádom ezt a fotót!

Első ismerkedés a kint-tel.

Kert, virágok, gyógynövények

 

 Lecseréltem  a levendulákat, helyükre citromfű, tárkony és oregánó került. A többi kosárban szárad. S lett két üveggel tárkonyecet is. Van két nagy bokor levendula, amiket még le kellene vágnom, későn nyílók,  s most láttam az előbb az aljukat, locsolni kellett volna. Még nagyobb tisztelet nekik az idei virágokért.

Ahogy nézem e fotókat melegség önt el, nehéz volt a mai nap, gondolom a lehűlés, eső miatt. S valami készülhet is. A népeim nagyon kifeküdtek, persze ennyi verekedés után....

Pillanatképek

Az eső jött, esett, s elmentek  a felhők.

 A május elseje óta hűségesen nyíló lenvirág.

 A"kastély..."

Egy tálból.

Kormos

is megérkezett, aki a Hosszúhetényi Bagira Cirmos nevet nyerte el. A Bagirára a pillantása alaposan rászolgál, ha már a külseje nem lenne elég hozzá. Félig lehunyt szemmel tud nézni, de az aztán nézés. A fenti fotókon még portörlés/pókhálózás  és ismerkedés közben látható

Cirnyó fújt rá, mikor megérkezett.- Két napja váltak el. Azóta folyamatos a verekedés, s én még ilyent nem láttam. Cirnyó vetül, a levegőben a tengelye körül egyszer-kétszer megfordul, s úgy ugrik rá Kormosra. Mintha  igazi lovagi tornán lennénk, úgy küzdenek. Éjjel már együtt aludtak széken.....

Picirnyó

Azt mondta a férjem, mikor először fogtam meg Cirnyót, látta a boldogságot az arcomon. Ha Kormos (a testvére) is úgy akarja holnap már együtt lesznek.