Tegnapra

Vitéz Ferenc: Varázsszer

Kell bele magány, kell bele társ is.
Kell bele élet, s kell a halál is.
Kell kicsi félsz és félelem is: nagy.
Kell bele nap, hold, s távoli csillag.
Szerelem is kell, ölelés és görcs.
Kell bele gyökér s vastagodó törzs,
meg a nőtt lomb és füttye madárnak.
Kell bele mosoly, kell bele bánat.
Retinák s a szem mögött az álom,
kell büszkeség és a szánom-bánom.
Kell utazás is, vad hullám-emlék,
kell a mennyország, és kell a nemlét.
Kell bele homlok s hajlabirintus,
kell gyönge járás, és kell a virtus.
Gondolat is kell, bele a lélek,
egy kis könny, kicsi bú, s kell egy vércsepp.
Messzi út is kell, várakozás, bölcs,
mint ki erdő méhe-szülött tölgy.
Kell bele pihe szó és harang zúgása,
s kell, hogy ki megjön, valaki várja.
Kell egy háztető s padlás sötétje,
kell a gyerekkor virágos rétje.
Hancúrozás kell szénabogolyban,
s elrejtőzni kell kiflinyi holdban.
Kell fegyelem még: fénye alázat.
S kellesz, gyönyörűm, vesd le ruhádat.
Kell a kezed, szád szép íve is kell,
s vén szárnyú kamasz, aki nem ismer.
Kell hűvös este s ránca mosolynak,
hajnali forrás, őzike holnap.
Szemem becsuknám. Simogatnálak.
Vakon tanulnám ma azt, hogy nálad.

Dsida Jenő: Szökevény a fák közt

. Úgy-e, kedveském, itt maradunk, e tájon, e zöldben,
          e fák közt, lepkevirág közt, lombkoronák közt,
          itt érik lassudan őszre nyarunk.
Nem megyünk vissza.
Itt maradunk.
Itt maradunk és jók maradunk, remete férfi és
          remete nője, szentek, az egymás két szeretője.
Lengeteg édes hangulatokkal járjuk az ordas
          rengeteget, és csiklandó fura fordulatokkal
          fogok regélni rengeteget. Mialatt odafent
          sugaras pihenésbe borul össze az őslombok
          pihegése s arcodon árnyuk zöld szine reszket,
kéklő szemedet karikára mereszted.
Festeni is fogok. Csodaszép lesz!
Mindenegyes képem csodakép lesz. Ha lehullott
          lepled a part porában s cuppan alattad a kék
          aranyos tó, angyalt pingálok, mint a régi Giotto,
tested mását a lelkem sugarában.
Kampós bottal, egyszerű pásztor, mászom a csúcsot
          s napkihúnyáskor - távoli hívásodra feleletül -
          megnyúlt árnyam a völgybe vetül.
Gondtalan évek. Mintha hajamba tűznél valami
          súlyos fényszóró virágot, úgy érzem az égen a holdvilágot.
Pislogó piros rőzsetűznél, végtelen erdőn, halk
          dalok közt, lassan lépkedő angyalok közt
          simulok hozzád a lágy mohára... Zsongó gallyak közt, angyalok közt
készülünk a kedves halálra.

 

(Paraszt)Házak 5.

 

forrás

Tegnap töröltem a verses bejegyzést. Igazából e a Külvárosi éjt kerestem, a rádióban mondta valaki, libabőrzött a karom. Nem találtam meg, helyette volt a két másik. Nem az igazi, nem a keresett, menniük kellett. (Nem volt benne igazam. Tudom.)

Ellentétek

Hidegben

melegítő témát ígértek ma délutánra, nőknek. Három előadás, három megközelítés. Az első adta a történelmi, történeti alapozást, a második fotókon és életmódon át közelített, míg a néprajzos a nép viseletén keresztül. Női közönség három férfi látogatóval, vagy inkább hallgatóval. Jó volt, üde volt, egy kis kiszabadulás a hétköznapokból.

Aztán holnap majd jönnek a mesék. Nagyon várom! S az eltelt időben jöttem rá, hogy mennyi mindenre nyitották rá a szemem, a négyéves kalandozás során a mesék világában. (Idén vezető és idő -értsd pedagógusok egész napos leterhelése- hiányában elmaradtak a szokásos havi együttlétek, fejtések.) Szimbólumok, más műfajok, stb. Talán, talán majd jövőre. Bár a változás lehetősége, reménye odalett...

S legyen a végén egy kiállításajánló, tudom, hogy messziről nem utazik senki, de aki erre jár , a közelben lakik, ki ne hagyja!

Amikor egy könyv, egy film valami másnak is szemléltetője lehet! 

 

forrás

Paraszt)Házak 4.

 

 

forrás

Behálózva

Fodor András : Pókfonál

Ezüstcsillámok futkároznak rajta,
amint bokor s virág közt nyúladoz.
A meddő tér köréje szűkül,
és nagynak, legnagyobbnak láthatod.

Rezdülése az élet rezdülése,
a rajta ingó fény: a nap s az éj.
A mindenség feszül rá szőttesére,
húrja a végtelenségről zenél.

Bolondság látni óriást kicsinyben!
inti magát a józan öntudat.
- Mi lesz, ha hozzányúlsz a szálhoz?
- Világ szakad be ujjaim alatt ...

Kert reggel: cseppek, fények, pára