Oldalak

2014. április 9., szerda

Hidegben

melegítő témát ígértek ma délutánra, nőknek. Három előadás, három megközelítés. Az első adta a történelmi, történeti alapozást, a második fotókon és életmódon át közelített, míg a néprajzos a nép viseletén keresztül. Női közönség három férfi látogatóval, vagy inkább hallgatóval. Jó volt, üde volt, egy kis kiszabadulás a hétköznapokból.

Aztán holnap majd jönnek a mesék. Nagyon várom! S az eltelt időben jöttem rá, hogy mennyi mindenre nyitották rá a szemem, a négyéves kalandozás során a mesék világában. (Idén vezető és idő -értsd pedagógusok egész napos leterhelése- hiányában elmaradtak a szokásos havi együttlétek, fejtések.) Szimbólumok, más műfajok, stb. Talán, talán majd jövőre. Bár a változás lehetősége, reménye odalett...

S legyen a végén egy kiállításajánló, tudom, hogy messziről nem utazik senki, de aki erre jár , a közelben lakik, ki ne hagyja!

Amikor egy könyv, egy film valami másnak is szemléltetője lehet! 

 

2014. április 7., hétfő

Behálózva




Fodor András : Pókfonál

Ezüstcsillámok futkároznak rajta,
amint bokor s virág közt nyúladoz.
A meddő tér köréje szűkül,
és nagynak, legnagyobbnak láthatod.

Rezdülése az élet rezdülése,
a rajta ingó fény: a nap s az éj.
A mindenség feszül rá szőttesére,
húrja a végtelenségről zenél.

Bolondság látni óriást kicsinyben!
inti magát a józan öntudat.
- Mi lesz, ha hozzányúlsz a szálhoz?
- Világ szakad be ujjaim alatt ...



Kert reggel: cseppek, fények, pára












2014. április 6., vasárnap

Egy éjjel


arra ébredtem apám áll az ágyam mellett. Ez lehetett hallucináció, lehet, hogy megjelent. Beszélgettünk. Megbeszéltük, ami fontos. Aztán reggelre elfeledtem.

Teltek  napok, vagy nem teltek? Telefonon hívtam, mesélte már jobban van. Rosszul volt, de lemerült a mobilja, tehát nem tudott senkit hívni. Éjfél körül, hogy gondolom én, hogy a szomszédokat zargassa? Lehet, hogy el is ájult, nem emlékszik, egyszer csak jobban lett.

Mihelyt megtudtam szervezni, elutaztam. Nem szóltunk neki, ne beszéljen le róla. Csengetek, nyitja az ajtót, meglát: nahát, mindenkire számítottam, csak rád nem. (Érdekes, az  ajtó mellett kis balta, de az ajtót azonnal nyitja, nem nézett ki az ablakon: ki csengethetett? Amikor a szomszédai majdnem agyonverték, akkor is hiába volt ott a segítő szerszámok arzenálja, ellene fordították.)

Aztán, mert úgy adódott felmosnék. Majdnem agyoncsap, hogy gondolom én azt? Ő ellátja magát, tegnap is felmosott. Eztán már nem próbálkoztam. Legalább vittem egy kis süteményt, egy kicsit elbeszélgettünk, meglátogattam. Volt értelme az utazásnak. Amíg bírja, mosson csak fel, mosogasson csak el, a többi meg nem érdekes, korához képest rend és tisztaság van. Legfeljebb a sok fertőtlenítésben én vagyok kissé bekattant.

Azért némileg repültünk is, szokás szerint, halottam egy számomra ismeretlen esetet. Mégiscsak megérte elutazni.




Eső után