Végre! kisütött a nap!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagyítva igaziak! 

S egy Antal Andi mestermű. Köszönöm Andi!

Nap mint nap

reggelente egy meditációs könyvet forgatok: Olasz Ferenc: Mindörökkön örökké. Ez  a vers most már hetek óta többször elém jött.

Reményik Sándor: Egy lélek állt

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
 
Forrás

S e fotó, mert úgy szeretem. Az ember hite néha sajátságos, nem intézményesített, mondhatnám szívbéli.

Mondatok

Melyik az a mondat, amivel őrületbe lehet kergetni az embert? Amikor már az én nyugodt fiam is megjegyzi.... "A r.zs.cs.kk..nt.s.... esetleg még számjegy is mellé"! Néha a kevesebb több.

Pécsi barátnőm mesélte, hogy az ott élő középiskolás osztálytársaink már mind nyugdíjba mentek. Ő még vissza-visszament az óvodájába, a túloldal dadusnénije megjegyezte neki, mennyire hiányzik a munkája nekik. A másik oldalon dolgozó dadus (bár lehet mostanában már őket sem így hívják....! Ő mondta a  maga finom módján: Egyszer csak észreveszik, hogy nincs ott az ember, s hiányzik.

Mondtam, nálunk ez nem fordulhat elő. Mostanában olyan voltam, mint a mesehősök, hol voltam, hol nem voltam. Ma elhangzott a kérdés, mikor megyek dolgozni, mert....   Ezen én magam is meglepődtem. (S szárnyakat adott a takarításhoz, bocsánat a rutin fertőtlenítéshez.)

Tegnap jó, hogy írtam a bejegyzést, mert hamar megnéztem a teendők listáját. Azért korántsem szabadultam meg a fertőtlenítésektől, mosásoktól és vasalásoktól. Legfeljebb egy hónap elteltével kissé könnyebb lesz.

Viszont a "gyermek" eszeget, erre mondhatom:végre! Igaz még gyógyszerrel, de ahogy elnézem napról napra többet. (Azon pedig már csak magamban töprengtem el, hogy amit ehet az  többnyire tartósítószeres. Konzervált, bebíztosított. Elhangozhatna a mondat: hol vannak az én befőttjeim, szörpjeim, stb. A szörpjeim gyógynövény alapúak, azt ő nem issza. Befőttjeim nincsenek, évek óta a kutyát nem érdekelték, minek strapáltam volna magam? Hát ezért! Viszont ezt ki gondolta volna?)

Egy ma reggeli hír kapcsán elgondolkodtam

ill. már írni akartam róla. Akiknek kutyája, macskája van mit kezdetek a fém állateledeles dobozokkal?  Mikor 5 macska volt és a kutyaeledeles dobozok nagy mennyiség felgyűlt. Eleinte kukába dobáltam, aztán gyűjteni kezdték a fémhulladékot, a sörös dobozok közé tettem  az iskolások javára. A sorsa nem tudom mi lett?

Ezt követte a felszólítás, kaptunk zsákokat a szétválogatott gyűjtésre. Az már csak érdekesség, hogy a hírlevélen, mint fém ilyen tétel nem szerepelt. Egy darabig gyűjtöttem, s mérgelődtem, mert úgymond többe került a hús, mint a leves. Mikor kimostam ezeket enyhén szólva fogyott  a víz. A keményen megfizetett víz. Ez kinek az érdeke?  A miénk nem volt, az biztos. Miután következetesen nem szerepelt a listán abbahagytam a gyűjtését, megtapostam, s mentek a kukába.

Ti hogy gondoskodtok ezekről a dobozokról?

Napok

A csutakolás. Volt előcsutakolás, aztán van jelen csutakolás. Mindennap, mindenhol.  Reggelente nem értettem miért szakadnak le a karjaim, rájöttem. Pedig mióta mindennap van, azóta nem kell akkora erőbedobással felmosni, lemosni. A kimosást intézi a mosógép, gőzerővel. Nekem marad a vasalás, no de az aztán alaposan.  Még van két napom, s aztán áttérhetek a heti fertőtlenítésekre, a nem napi ágyhuzat, pizsama, s törülközőcserére. S ki érti ezt,  egy nap kimaradt a betegszobában, s másnap már ott vonultak, bújkáltak, s előtünedeztek  a porcicák! Ott ahol egy ember fekszik, bútor alig van, naponta felmosva, kimosva, lemosva.

Aztán jött a tegnapi nap, a csúszkálásé, a térdreesésé miközben az ügyeletre mentem némi elsősegély segítő gyógyszereket feliratni, kiváltani. Az autók útja rendben volt, csak oda kellett eljutni, onnan kellett eljutni, s néh a szokások rabjaként odalépünk, ahol könnyebbséget remélünk (fűre), s éppen akkor csalatkzunk, s esünk térdre.  Ha valaki nem tud aludni, főleg, ha egész napja a bentlétről szól, szörnyű neki. Ha egyéb rosszullétek nehezítik az életét, még rosszabb. Segítettek rajta, a távollétében. Köszönet az ügyeleten dolgozó orvosnak. S máris könnyebb lett az életünk, nemcsak neki, az egész családnak.

Közben rágom, rágom ezt a csatornakiosztást. Előfizessek-e heti két napért 2-3 ezer forintos kiegészítő csomagokra? Egyetlen, értsd egyetlen!!! csatorna miatt. Néha megnézem milyen adásokról maradok le, s látom, olyan mértékű az ismétlés, felesleges lenne. Csak kicsit sajnálom. Jó volt más országokban, más tájakon járni, bekukucskálni otthonokba, velük együtt felújítani, átalakítani, kertészkedni.  Ennek azt hiszem évek után vége.

Viszont beiratkoztam biokertész tanfolyamra. Februárban indul a kezdő csoport, remélem nem a háznál értesítettek,az  most kicsit hanyagolva lett. S éreztem egyből a lelkemen a hiányát. Nehezen törtem be  a kétlaki életmódra, a kijárásra, de már részemmé vált. Már odatartozom, érzem is itthon. Itthon és otthon, otthon és itthon.

S egy könyv, A KÖNYV, amit  szabad perceimben olvasgatok, szétszakítva, tördelve, de van mihez nyúlni, miben elmerülni, hova elutazni, kikért aggódni, egy más világba átlépni. Ezen  a gépen nem tudom linkelni mit írnak róla.

Tegnap

még jó időben érkeztünk haza, az odafelé út, a letolatlan havas utak viszont nem nevezhetők élménynek. Itthon a lábadozás, gyógyulgatás időszaka kezdődött el a fiamnak, nekem meg folytatódik a kőkemény sterilizálásé még egy hétig, aztán kicsit már könnyebb lesz, legalábbis nem kell naponta az egész lakást tulajdonképpen körbefertőtleníteni, stb.

Ami pozítiv volt tegnapra, s amitől nagyon félteünk simán feljött saját lábán a 4. színtre!! A mai gyengélkedésben van mire visszautalni, hogy lám tegnap!!

Ennyit! Köszönöm ismét mindenkinek a ránkgondolást, a velünk gondolást a nehéz napokban! S még az egészségügyieknek, igaz ők nem olvasnak, de nélkülük nem jöhetettt volna létre...!

Jó hír

Délben várt a hír, holnap kiadják a fiamat. bevallom kissé sokkot kaptam, mert a szállítást szerveznünk kellett, s "kinyalni" a lakást. Az alapsikárolást éppen tegnap fejeztem be. Nosza ma délután mindent bele,
A sietség oka némi időjárás előrejelzés, s elkerülendő az időjárás negatívumait így döntöttek az orvosok,  jó 200 km-t utazunk hazafelé, s vannak kanyargós útszakaszok. Igazuk van, nem kockáztatbnak. Reggel indulunk.