"Mint a gyermekláncfű bóbitája"

Másik filmet kerestem, véletlenül akadtam rá. Lehet, másoknak ismerős, nekem újdonság volt. Szeretet, árulás, önfeláldozás, s egy kisfiú sorsa két anya (család) közt. Nézzétek meg!

Nem készültem bejegyzést írni

mert festésre készülünk, s szét- ill. elpakoltam, feje tetején áll minden.

DE!!!! Tegnap beleolvastam Süveges Gergő a Csík zenekarról írt könyvébe, s éppen Kiss Tibi nyilatkozott, hogy kerültek kapcsolatba egymással, mit érzett mikor meghallotta a Most múlik pontosant az ő feldolgozásukban. S mellékeltek akönyvhöz egy CD-t is, három szám erejéig. S hallgatom Presser Gábort a Csík féle feldolgozást: És jött a doktor.

S ez valami fantasztikus találkozás: a népzene, a Presser dala, éneke, együtt mindahányan, " A zene, a zene kell, a zene." Ahogy a mulatás, együttzenélés hangulata lejön. S egyből értelmet nyernek Kiss Tibor szavai (ha addig nem nyertek volna, de most ez, így olyan fantasztikus találkozás lett!!!)

(Ezt csak mellékesen jegyzem meg megjelent az ő verseskötete, s úgy, de úgy szerettem volna ha meghívjuk egy találkozóra, mint költőt. "verseskötete "versesköteteIlyenre nem ér rá", mondta a kolléganőmnek. )  Nem tudok linkelni, nem tudok törölni, most megy ez a bejegyzés így. Ilyen a gépem, ilyen......

 

A lélek érintése

A férjem azt mondta bolond vagyok. Ti értitek ezt? Valamikor egy bolhapiacon vettem egy mákdarálót. Kitettük a konyhába a régi mérleg mellé, aztán valahogy nem került használatra. Ma délután kezembe vettem, mert szükség lett a közreműködésére. Ahogy elmostam egy patyolat tiszta mákdaráló volt a kezemben, pontosítok, ahogy mosáshoz szétszedtem X  idő után. Portalanítani akkor is kellett, meg ki tudja előtte mennyit és hol járt, míg hozzám került.

Úgy éreztem mintha éppen tegnap használta volna valaki, az a valaki aki nagyon szerette, gondot viselt rá. Éreztem a jelenlétét ennek a valakinek, egy idős hölgynek. Át -és rám sugárzott a gondoskodása, a szeretete, a törődése. A melegsége.

Aztán szertefoszlott a jelenlét, s tudtam, hogy nekem adta, átadta, nekem is ilyen figyelemmel kell eztán felé fordulnom. Megérdemli.

Ábrándozunk és ájuldozunk

Provence-on és Toscanán, ill. az itteni stílusú házakról, házaktól. S íme egy blog különleges házakkal.

Némelyik megdöbbentő, mások elgondolkodtatók, de kedvelem. Van aki az ilyent szereti!

Klubon kívüli előadás

Kicsit más, mint a tegnapi filmek, nem is illett a könyv koncepciójába, de a zenéje, a szereplők!  Pazar utolsó előadást láthatunk.

Az én Meryl Streep filmklubom 2.

Egyszerűen bonyolult. (Nem tudtam elaludni, fél tizenegy után akkor megnéztem ezt is.) Más műfaj, ő itt is szenzációs. Jókat nevettem! Mily esendőek is vagyunk, mi EMBEREK!

Az én Meryl Streep filmklubom

Ma megnéztem az első filmet, a Szív  hídjait.