Az "A bizottság előtt"

Kicsit késett a behívásom, túlhaladtam a korosztályt. S a szólítás is a helyszínen. Amúgy korrektek, kedvesek, emberségesek voltak. Ahogy észrevettem a hiba a rendszerben van. Emlékeztek, mikor a mindenféle súlyos betegeket visszaküldték dolgozni? Pontrendszer van, az dönt, emberi mérlegelésnek helye nincs. Hogy aki ezt kidolgozta erre nem gondolt, hogy emberek és esetek vannak? Kétségtelen, voltak csalások az elmúlt rendszerben, de akkor is.

Néha a rendszernek is be kellene ismernie a tévedéseit, akkor is, ha tévedhetetlenek. Éppen a pedagógusok ügye jut erről eszembe. Egész napra az iskolában kell lenniük, adminisztrálni!!! minden lépést és percet, ellenőrzik. (A tanulók, azért okkal távol maradhatnak délutánonként.) Nekik bent kell tölteniük az idejüket. A tárgyi feltételek ehhez? Külön szoba, ahol, aki a trécselésben  nem akar részt venni dolgozatot tudjon javítani, nem biztosított. Hol javít eztán? Otthon. Miután ledolgozta az egész napját. Tehát majd az egész teljes napját a munkahelyére áldozza. Hol marad a szabadidő, a gyerekek, a család? Ismerősöm meséli, már az esti filmnél kidől, másik, hogy leül valamiért, ülve alszik el. Amúgy minden szép és tökéletes, naponta többször hallhatjuk a médiában.... Többször? Folyamatosan ezt sulykolják.

Reggel és este

A kertben reggel Zsebivel.

 Miska hazafelé tart, azaz bejönne.

Levélégetés illegálisan, mert csütörtök  az égetés  napja. Akkor nincs aki égesse. Két éve gyűlt, amit délután égetni kezdtünk. (Még mindig ég...)

S közben ásott az emberem, törjük fel a kertet. Délelőtt elhordtuk a dióleveleket, délutánra a szél intézkedett, mintha mi sem történt volna. S vettünk egy kajszibarackfát, azt is beástuk. Voltak még kerti munkák, nem telt hiába a vénasszonyok nyara napja. Alig állok a lábamon....

Azért ez egy szép nap volt!

Utazás, várakozás egy faluban, majd hazafelé

 

Későn indultunk Bezerédre. Ugye milyen szép, dallamos neve van?! S míg a férfiak üzleteltek sétálgattam  a faluban. Volt fotóm egy vörös farkú, amúgy szürke cirmos macskáról, életlen lett. S a szép, faragott díszítésű koldusállások! Sok ilyen ház volt  a faluban, bár többet beépítettek, befalaztak, s ezzel tönkretették . Amit még megfigyeltem, itt s a szomszéd falvakban, sok helyen volt a kút szinte a kerítésbe építve. 

Világvégi falu, elzárt, szinte egy óra alatt 3 autót számoltam meg szombaton estefelé áthaladtukban. Viszont voltak a régi házak, néhány szépen felújítva, s dombok, erdők veszik körül, ennek megvolt  a maga hangulata. S ha valaki vásárolni akarna házat már egymillió-egymillióhétszázért vehetne is magának! Aztán, ha kihalnak az öregek mi lesz a faluval? Ők adják a lakosság zömét.....

Hazafelé sétáltam

A mai napról

Csak ennyit, hirtelen:

A csodálkozó gyermekarcok és gyermekszemek és a beszélgető juhok vagy kecskék? Nem tudtuk eldönteni milyen állatok? Tényleg beszélgettek velünk!

Köszönöm

Sokat utazom, néha igénybe veszem a kedvezményes lehetőséget. Iyenkor , ha úgy adódik otthagyom az aprót a soförnél. Már kétszer megköszönték, fiatalok voltak!

Nézem a mindenféle lakás stb.átalakító műsorokat. Gondolom a felvett anyagot vágják meg. Néha, inkább többször előfordul, hogy az ingyenes átalakítást, vagy egyszerűen csak a közreműködést megköszönik. S aki erről elfeledkezik? Ő úgy gondolja, hogyha már felszedték egy ház- és kertépítő cikkeket árusító áruházban ez jár nekik? Picike gesztus, de annyira kellene, ott és akkor a végén.

És köszönet ezért a könyvért, így vasárnap reggel, nő írta, olyan, mint egy csipke, ha lehet mondani ilyent könyvről:




Mert milyen is egy csipke: finom, érzékeny, átlátszó, sérülékeny, de a látcsat csal. Ha jó anyagból készült, minden törékenysége ellenére nehéz szétszakítani.

Ma reggel

 
ahogy a szemben lévő dombok mögött kelt a Nap, s előtte hömpölygött a pára csodálatos látvány volt. Pizsamában rohantam az utcára fotózni.
 A technika ördöge ismét dolgozott: sem zsinórral, sem kártyaolvasóval nem tudtam a fotókat áttölteni, sőt el is tűntek a memóriakártyáról nagy ügyesen. Sajnáltam, jó fotók lettek volna.

A fentiek délelőttiek, s sajnos az egész vadszőlőt, ami tele volt cseppekkel, mint gyé

mántok úgy ragyogtak, nem tudtam megörökíteni, fotó nem sikerült róla.