Napok

Szerda: haza a lakásba
Csütörtök: Pécs - kórház, Széchenyi tér, Király utca, buszpályaudvar, lakás
Péntek: vonat, busz, apám
Szombat:apám- eső,  busz, vonat, busz, ház

vártam az asztalost, megérkezett, elkészült az utolsó szobánk is - nagyjából. Erre azért mondható már, hogy kész.

A lényeg: fiam túl van a kezeléseken,  fogyott is sokat, szürke is, viszont jól viseli, kiegyensúlyozott, s lelkileg a helyén van. Számunkra ez a lényeg. Most már csak a nagy beavatkozást várja, várjuk.
A klinikáról maximális elimerés hangján szólhatunk: Orvosokról, nővérekről. Ezt kórházjáró ember nagyon, de nagyon tudja értékelni.


Azért azt nem tudtam kihagyni, hogy elfelé a Kórház téren ne szálljak le a buszról, s ne kerüljek kollégiumomhoz, aztán elindultam, mint anno négy évig minden reggel az iskola felé. Mobillal fotóztam, hogy barátnőmnek küldhessem tovább, s persze fényképezőgép nem volt nálam. Sajnáltam, de vittem az ellátmányt, mindent nem bírtam cipelni. Az élet- és lélekmentő hazait, kívánság szerint...

Nagy a változás, egy mediterrán hangulatú Király utca fogadott (ahol anno lebuktunk, mert utcán, zacskóból ettük a típusnápolyit, micsoda finom is volt az!!!), s sok felújított ház a városközpontban. Egyre-másra rá is csodálkoztam, régen ezekre nem figyeltem? Vagy oly rég volt a régen?

A közlekedésről most nem írnék, megkeverték rendesen, már apámhoz való utazásaimat, a több órás várakozásokkal. Annyi idő alatt értem oda 90 km-re, mint előző nap a 250 km-re. Viszont ma óriási szerencsém volt, minden átszállás perceken belül zajlott, ide ki is jött a busz már, mikor a buszmegálló felé sétáltam. Kész csoda volt ez így!!!

Aztán megérkeztem, az  eső esni kezdett, s abba sem hagyta egész délután.... Így egy újabb adag fahéjas körtedzsem készülhetett, ugyanaz a recept, az alapanyag, de egész más lett. Finom!

Hogy ne töltsem feleslegesen a délelőttömet,

amikor elolvastam Annamari bejegyzését kaptam magam, s hamar főztem körtelekvárt. Én ezt a receptet vettem alapul. Fixálót nem használtam, s botmixert sem, szétfőztem a körtét, én már csak maródi vagyok. Isteni lett!

Ha kiveszem a száraz dunsztból fényképet is készítek majd róla!

Ember tervez, munkahely közbeszól

Összecsomagoltunk, indulnánk, emberem megnézi az sms-eit. Este hatra kell mennie dolgozni, hogy aztán 12 órázhassanak, viszont így nyert a kapuhoz, a befejezetlen betonozáshoz pár órát. Nekem felborultak a terveim, alaposan.

Új terveket kell szőnöm....

Ágnesnek (is)

A napokban véletlenül(?) akadtam rá. Inkább szívhez szól, s mesék, történetek, hagyományok kedvelőinak ajánlom, s természetesen azoknak, akik az indiánok kedvelőinek táborába tartoznak. Írtam már, hogy nagyon örültem volna egy indián menynek?

S egy kis időjárás jelentés: távolból morgás hallatszik, s nekem beúszik március 15. Akkor is így morgott, csak valahogy másként.

Régen hallott kedvenc

Végre ismét hallhattam őt. Kevesen voltunk, s vélhetően nem is az ő közönsége.

 


 

 Bár nem hinném, hogy régi iskolatársi ne lennének a faluban. Azért önmagát adta, s jó volt  ismét hallgatni őt, élőben.

A régi, kedvenc dalom tőle:

S egy újabb dal

"Csak tudni kell hova nézzen az ember." Susane Fortes: Robert Capára várva

"Amikor még terveztük ezt a csodálatos jövőt..."

énekelte Bródy János, igaz ő a gyermekeire, én meg a ház körüli munkálatokra értem - nem tudtuk elképzelni mennyi munka is vár ránk. Pedig egy jó állapotú, felújított házat vettünk. (Igaz, a két hátsó szoba egyikében volt parketta, s nagyjából a fal vakolt volt, a másikban semmi.)

Az idei nyár a szabadság alatti munkálatok, azaz a festések nyara lett. Szobák szakemberrel festettek ki,

de a parkettát már emberem bűvölte fel, némi szomszédi együttműködéssel. Én a kaput, kerítést terveztem festeni. Csak ez a fránya meleg, mitől karom emelni sem tudtam (miközben tavaly vígan mázoltam kerti bútort, tokot, ajtót és ablakot), maradt ez is szakemberre.

Viszont emberem kitett magáért:

 Készül a megsüllyedt kapu megemelése, s a lépcső mellé egy fal, mert a macskák ott keresték az egereket...

s  a Zsebiféle kert elé  lépcsőt épült talpfából, az ötletet Petrik Adrienn könyvéből vettem, ő kivitelezte.

S az un. csőszobánk így kifestve, parkettázva egész emberi lett. (Elődeink hálónak tervezték.) Kettős funkciót szánunk neki: vendégszoba és raktár/kamra. Tervek vannak, asztalos is,  "el is készült", ígéret szerint...gyakorlatilag még nem. Így kerülünk, kerülgetünk folyóson, kertben, udvaron, faházban mindent, amit oda lomoztunk be eddig.

Faházat is takarítottunk, leginkább selejtezve, zsákszám hordva a  gyűjtőbe a mindenféle hulladékokat.

S frissen, kipihenve, melegtől nem meggyötörve nézünk az újabb munkás év elé. (Azért én is letettem a magamét, leginkább a konyha, kert és kamra háromszögében, némileg felkészülve az őszre, télre és tavaszra.)