Nagymamasors

Anyák napja, kinek anyák napja, kinek nagymamák napja is. Délelőtt köszöntött a fiam, estére az unokák is - telefonon, a messzeségből. Az óvodás mondta a Donászy Magda verset (itt kicsit elgondolkodtam, ennyire nem változik az anyák napi repertoár az óvodákban?), aztán a kicsi (még nincs három éves) elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt c. népdalt. Gyermekdal lemezekről ismeri.

Magamat meg, mint nagymamát egész napos olvasással ünnepeltem, jobb híján. Jobb híján, mert az időjárás is betett, utolért a fáradtság, s szinte egész napos esőben mit lehet jobbat tenni? No, meg ezért akadt könyv is, kíváncsivá tett.

Egy távnagymama másként éli meg a nagymamaságot, mint az egy városban élő. Az un. fiús mamák is másként viselik, vagy kell elfogadniuk, s másként egy macskatulajdonosnak. Recept nincs, változó. Kedves barátnőmet "vesztettem el" mióta háromszoros nagymama , én meg balról háztulajdonos lettem. Másik közös barátnőnk lazán jegyezte meg, távol élnek az unokái, de elég is így, távolból nagymamának lenni. Nem vagyunk egyformák.

S íme egy regényes beszámoló, egy fejlődésregény. Kukkantsatok  bele, aztán, ha megtetszik, érdemes elolvasni. (Aki tv-t is néz, állítólag valamelyik délután ott is láthatta az írónőt J. G. műsorában.) Engem meg biztat a kolléganőm, a családi programunkon volt író újságíró(nő),aki népszerű tv-s személyiség (volt); négygyermekes, blogot s könyvet is író férfikollégája, akkor most hívjuk el a nagymamát!

Gyarapodás és pusztulás

Szeretem a kerámiákat, a fazekas portékákat, néha áldozatot is hozni értük, ha már az áruk kicsit meghaladja a költségvetést. A mostani vásár felfedezettjei voltak számomra: reneszánsz kerámia. S ami hozzám is került:

a serleg.

S van itt egy könyv is, "sajnos":

Mióta a mesékkel foglalkozom, a mesék, s már előtte a temetők (főleg a zsidótemetők) elvittek a szimbólumok világába, ezekkel ebben a könyvben ismét találkozhatunk. Több helyről is rendelhető, megnéztem.....

S a veszteség: volt egy csodaszép habán tényérunk, még múzeumi műtárgymásolatként készült, nem is tudom működik-e még az a műhely? Szóval "ő" szombaton reggelre lezuhant, s csodával határos módon úgy esett, hogy az alatta lévő kettőt nem törte össze. Ez tényleg csodával határos. Viszont a habán tényér darabokra tört. Eltettem, majd valami mozaikba felhasználjuk a darabjait. Kár lenne kidobni.

Hogy is van a mesében? Egyik szemem sír, a másik nevet.

Hogy is van ez?

Sokan nem láttátok ezt a bejegyzést, ideteszem a linkjét. (Van köztük két kedvenc fotó.) Egy reggelre, mozgalmas éjszaka után egy alom macskát találtunk a kosarunkban az ajtó mellett. Gyönyörű, fekete, életerős cicácskák voltak. Másnap reggelre eltűntek, a gazdájuk megszabadult tőlük. Az anyjuk sírva keresi őket azóta is. Lelassult, tompa, sírdogál. Némi vigaszt az egyik Mózsival (tavalyi fiával) való "szerelembeesés" jelent neki. Úgy járkálnak, mint egy gerlepár. S alszanak a MI hálónkban, a mi ágyunkon. (Lásd az előbbi bejegyzés fotóját.) Az ablakon betérve, beugorva, míg fel nem fedezzük őket.

Aztán néha, ha látom az anyamacskát elgondolkodom a fogamzásgátlás ezen ősi, s igen fájdalmas módján, s néha a szívem szakad meg. Később eszembe jutnak a (halott) madárkák, akiket főleg március 15-i időjárás környékén néha hármasával találtam az udvarunkon, a halott vakondokok, akkor elgondolkodom életről és halálról, a táplálékláncról. Az élet rendjéről.(?) S lehet, majd az én lelkem is megedződik egyszer.....

Most végteleneül fáj a szívem a szenvedő nagyságáért.

Nem telt hiába a napunk

most csak ennyi telt....

S amiért még érdemes ide kirándulni.

  Gyerekek biztos imádni fogják. Zalaegerszeg felé, felől Vasvárra vezető útról kell letérni a sánchoz, amelyen található a Vaskapu. Utazhatunk autóval ide, gyalogolhatunk másfél kilométert, már csak azért is izgalmas, mert a sánc előtt egy nyolcszáz méteres tanösvény indul, ahol eleink életét ismerhetjük meg. Hogyan? Legyen titok, az útra indító tábla is titkot tart, jöjjön közben majd a meglepetés! 

 

Ezek után mondhatom ugye, hogy ez egy jó nap, azaz inkább egy szép délután volt?

s még újabb meglepetések: egy gazdag temető

 

 
pedig alig volt benne régi sírkő, sírszobor. Amik megmaradtak gyönyörűségesek: régiségükben, egyediségükben, témájukban vagy csak szépségükben. A temető a város fölött van, a negyedik montázs keresztjei alatt már szinte omlik le a fal....

A temetői kápolna és a kálvária

 

Az arca...

Nepomuki Szent Jánost a városban találtuk. Ill. régen külterület lehetett....

Újabb meglepetések

Ez a kéz!! Láttunk tizenötöt, ez nagyon megfogott! Oly sokat mesél!

 

Ide indultunk Vasvárra, a Szentkúthoz, a csendhegyek bloghoz stációkat (kálváriát) fotózni. Érdekes módon Szentkúton, a búcsújáróhelyen vannak  stációk, igaz néhány éve készültek el. Látni itt-ott kidőlt fákat. Az igazság az, hogy vihar nagy károkat okozott, s mivel nagy a látogatottság, a beteg fákat kivágják, látogathatóvá, biztonságossá teszik a terepet. Még nincs kész.... Ennek ellenére, tán a hétvége miatt is sokan sétáltak ki, családok, fiatalok babákkal, autósok is jöttek. Többen érkeztek a forráshoz vízért. 

Egy termálfürdő mellett mentünk ki, aztán jött az előző bejegyzés tava, a kígyóval, innen lehet felmenni a Szentkúthoz. Nagyon szép az út, a környezet a maga varázsával.

S a városban, a temetőben látható egy temetői kápolna, s mellette egy kálvária(jelenet):

Ide is feljöttünk. Nem is tudtam volna róla, ha kifelé jöttünkkor ez a látvány nem tárul elénk a város másik részén. Ekkor már látnom kellett! S ott találtam rá arra a kálváriára, amiről olvastam, de nyomát nem leltem. Mintegy véletlenül.....