Egy vers, egy fotó, egy búcsúzás

 A fotó régi, Ágnesnek ígértem egy bejegyzés ürügyén. Aztán éjszaka beugrott, kellene mellé a vers. S , ha az előrejelzések beválnak a mai  már az utolsó őszi napok egyike. No, meg a naptár szerint is! Kinézek az ablakon, a nap süt ezerrel, ködnek nyoma sincs, mintha szeptember lenne. S annyi aktuális van a versben, amit én érzek, napjaim része. 

 

Pilinszky János: Őszi cirkusz

Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó s édes, árva
trombitahang, trombitahang!

A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog-forog és körbe jár
a lomha bölcs, a barna medve.

Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.

Arcába tűz a telehold,
s  a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.

Röpülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek!
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.

Röpülnek a kicsi lovak!
De két eperfa közt a légben,
még náluknál is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,

megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb!
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,

a fák csucsára ér, s nevet,
a fák csucsára lép, és onnan
többé már vissza se talál,
csak eltünik a teleholdban.

forrás

Gyönyörű zöld

ez egy film címe.A jutubon találtam francia filmekre keresve. Mostanában, esténként ide jövök filmet nézni, ha egyedül vagyok.Ezt a megjegyzést írták a film mellé, ezért néztem meg, s nem bántam meg:

"Gyönyörű zöld (La Belle Verte) egy ritka francia film, amelyet nem hivatalosan betiltottak, 1996-os elkészülte óta nem játszották moziban, és tévén is csak néhány eldugott csatornán a késő éjszakai órákban. Hogy miért? A nem hivatalos betiltásnak persze nincs hivatalos indoklása. De ha megnézed a filmet, talán te is rá fogsz jönni!"

Advent közeledik....

Csak ülök és ráz a hideg

de mitől ráz a hideg? Tegnap későn, délután három körül értem ki a házba, gyorsan kereszthuzatot csináltam, vártam az asztalost. Tudtam, hogy miattuk nem tudok gyorsan begyújtani, de 15 fok volt a házban, tehát nem is volt (annyira) hideg. Két nap után. Viszont, miután már kétszer beszóltak vagy inkább megjegyezték nekem "milyen meleg az épület!" elgondolkodtam. Általában két nap, pontosabban 72 óra után  gyújtunk/gyújtok be ismét, lehül az épület. Ez évben a leghidegebb a 13 fok volt. Még a 15 fokos épület sem a legmelegebb. (Igaz, ez két órán belül kiegyenlíthető.) Falun ez nem feltünő? Ez csak nekem okoz hidegérzetet?

Tavaly tanultam/tanultuk meg a kályhák fűtését. A befűtést, a melegen tartást, az állandó odafigyelést a tűzre. Ugyebár, ha az ember nekifog valaminek (részemről) úgy elmerülök abban, a világ megszűnik a számomra. Hát még a fűtés.... Fejtörést okozott: akkor, ha nincs nagyon hideg ne fűtsek annyira? Viszont az érkezéskori hideget fel kell fűteni, s ez óhatatlanul meleget jelent. Tegnap már csak egy kályhát fűtöttem, azt is kevésbé, így is elfogadható volt a hőmérséklet.

Nehéz egy központi fűtésből (bár mostanában azt is nagyon visszatekerten   alkalmazó, nagyon fagyos) embernek átállni egy másik fűtésre, s az abból adódó hőmérsékletre/melegre. Vagy nem hőmérsékletre/melegre? Mert hiába mutat a hőmérő 20 fokot, az ember hőérzete egész mást jelez. Más a kályha közelében, más attól távol. Más az ablak előtt, ahol nekiül üvegezni. (Tudom, s alkalmazom is : öltözzek fel. Akkor is!) Hát, így fűtünk mi!

Évek után álltam neki ismét üveget festeni, kicsit karácsonyi ajándékot készítendő is. Inkább szeretem, mint művésze vagyok, leginkább másolok. Megnyugtat, kikapcsol. S mivel kezdtem ismét? A lehető legbonyolultabb kontúrozással, festéssel. Ablak alatt van az asztal, de sötét. Lámpát kellett égetnem, de verte vissza a fényt. Nem a legjobb így, meg kell találjam a jó megoldást. S meg kell találjuk a megoldást a macskátlanításra, mert ablakot nyítni nálunk nem lehet. Ha nem figyelek oda egy-egy Mózsi landol a frissen mosott, értsd tisztított, kontúrozott üvegemen. A múlkor azt hittem széttörik alatta. Megúszták... Az üveg és a Mózsi is.

Pirkad

Pirkad.

Derengő fényben ébredő fák

moccanó árnyakat

rajzolnak.

A. Dezső Károly: Változás

Testvérek

Nagynénik,  mindketten túl a kilencvenen tértek meg az égi mezőkre. Már az idősebbik is, aki 96 évesen ment el közülünk. Igazából az utolsó kép adná vissza őt, de nem sikerült. Inkább mondjam úgy, túl jól sikerült. Feláldozta(tták) a családért az életét. A magánéletét. Nem sikerült kitörni, szembeszállni. Mi lehetett volna belőle, ha nem egy kis falu házának eldugott szobájában, onnan évtizedekre sem kimozdulva tölti le életét? Esze, külseje, tehetsége lett volna. Az anyja, a család nem így akarta.... S hányan voltak még így? 

Macskák