Pista bácsi

A múltkor az eM csoportban valamiről beszélgetünk, s egyik fiatal, harmincas társnőm mesél egy történetet. Elgondolkodom, s rákérdezek: a Pista bácsi volt az? Igen ő!

Mikor frissen végzett szakemberként a szakmába kerültem volt a megyében egy kolléga. Híres és hirhedt volt. Imádták a gyerekek, a könyvtárban mikor odakerült megnövekedett a beiratkozott olvasók száma. A hivatalos elismerés váratott magára, aztán össze is fogtak ellene, s elmarták. Ahogy ez lenni szokott.... Az, hogy a gyerekek imádták, lelkesen, kórusban köszöntötték, s repítette magával őket a maga csodavilágába, nem számított. Hangos volt, énekelt gitárkísérettel, ez már támadási felület volt ellene, hivatalosan.

Többször meghívtam/meghívtuk a munkahelyemre, fantasztikus napokat töltöttünk együtt. Volt alkalom, hogy négy foglalkozást húzott le egy nap alatt, a végén már óvónőknek a gyerekek minden korosztálya után. Fáradhatatlan volt, lelkes és ügyes. S gyereke százaival ismertette meg találmányát. Ekkor már pedagógusként dolgozott, olyan igazgató keze alatt aki nagyra értékelte őt.

forrás

 Múlt időben írok, pedig köztünk van, s dolgozik most is nyugdíjasként. Nyugdíjas pedagógusként. S összeállított egy diasort, s vetítés közben mesél az életéről. A felmenőkről, a gyermekkorról, a meghatározó iskoláról. Rajzokkal, versekkel kiegészítve. A nézőközönség többnyire idős ember, csak ülnek , s f igyelnek. Én meg teszem helyre a dolgokat, a dolgok eredetét, amiről tudtam, s amiről nem. Ami újdonságként hat, bár nem csodálkozom, Pista bácsitól minden kitelik. Lelkesedése, ötletessége határtalan, ennél már csak embersége nagyobb. Örülök, hogy elmentem, s meghallgattam.

S ezt már csak csendben, s halkan jegyzem meg: mennyire meghatározó a család, s AZ ISKOLA, amely egy életre példát ad, utat mutat, s élményt ad.

Egy konferencia képei

Cseppek

Ősz

A. Dezső Károly: Rejtelmek

Tocsogó, locsogó

saras ősz

csuda színeket ölt.

Zizegő avaron

dideregve megáll

meleget keresőn.

Remegőn, szomorún,

odalép a magány;

zokogó az idő.

Csupa bánat a táj.

Tovabandukoló

szeretők

ködalakja

a semmibe vész.

 

"Ha barna szárnyával beföd az alkony"

Otthon otthon voltam

Olyan az életem akár egy utazó nagyköveté. Alapból két otthon között ingázom, de van még kötelezettségem két másik család felé is. Mióta a fiam beteg lett nálam lakik. Én meg többnyire a házban. Most úgy adódott hogy ő kontrollra ment, ketten maradtunk macskaúrral. Ketten, s előjöttek a régi meghitt hangulatok. A régi és (szabad ) kuckóm az olvasásra, mécses, füstölő, s lábamnál a békésen alvó macska.
Jó volt kicsit elengedni magunkat, csendben olvasgatni, feltenni a kedvelt cd-t (nem zavart be tv) háttérnek. Régen voltak ilyen meghitt perceink, óráink.

Nektek találtam

Szabó T. Anna: A változás

Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
a múltadról a változás lemetsz.

Hiába viszel el mindent magaddal:
könyvet, törölközőt, edényeket –
itt marad majd a konyha és az udvar,
a házban hagyod majd a lényeget.

A homokozót, a garázst, a macskát,
a fal sárgáját napnyugta előtt,
a kopott, poros udvarban a hat fát,
az ólmos, mégis édes levegőt.

Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.
Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.

Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
mielőtt régi házad összedől.

Wass Albert: A szívpalota titka...

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

A magam verseit kerestem, arra nem leltem rá. Két bloggerinának hoztam egyet-egyet. Ráismertek?