Oldalak

2012. szeptember 13., csütörtök

Kakakstöke pörkölt

Ritkán hozok ételeket, most megteszem. Annak idején egy német útról hazatérve nászom örült meg a mi kedvenc csárdánkban az étlapon kakastöke pörköltet látva. Aztán Kapolcson is találkoztunk vele, Katlan Tóni konyhájában hatalmas kondérban főzik. Kedvenc húsboltunkban a hűtőpultban fedeztük fel, nosza vegyünk, próbáljuk ki. A neten sokféle receptet találtam, emellett döntöttem. Nem bántuk meg. Íme az eredmény!


Az italajánlatot is érdemes megfogadni. Jó étvágyat!

A tartozás



 Az aaműhely -ben készült, pontosabban Antal Andi festette, álmodta nekem, nekünk ezt az órát. Valamikor a blogját nézegetve láttam egy órát, egy gyermekvers jutott eszembe róla, amelyet valamikor gyerekekkel illusztráltattunk, s fantasztikus alkotások születtek. Nem véletlenül, maga a téma a dombok, Zala ezernyi elképzelésre, színre adott lehetőséget.

"Domború a dombok háta,
 domb a tájék tompora.
 Szebb vidéken, mint Zalában
 nem is élnék én soha!"
 Kiss Dénes verse

Andi mindig újat alkot, csak azt kértem dombok legyenek az órán! S íme a mű, a környezete. Úgy érzem hazatalált. Köszönjük Andi!

(Andi blogján látható házszámtáblát is szeretjük, csak még feltenni nem volt időnk. S Eszterkéhez is remélem hamarosan eljut a csattartó! Mihelyt ők is méltó helyükre kerülnek beszámolok róla.)


(Az utóhang inkább  töprengés. Sok a szobában a fa, próbáltunk fémesíteni. Ez az óra volt a falon,

volt egy elképzelés, és volt a valóság. Nem illett ide. Lehet, hogy a faház oldalán, a készülő kiülő mellett találja majd meg az igazi helyét!Mert mindennek megvan a helye, csak meg kell találni!)

2012. szeptember 12., szerda

Fodrozódások




A víz játékai, ellesett pillanatok. Az utolsó két fotót kölcsönvettem, sógorom fényképezte. Köszönöm, hogy közzétehettem őket. S megoszthatom másokkal is e csodálatos pillanatokat.

Szeptemberi fényjátékok




2012. szeptember 11., kedd

Tartozásaim

aaMűhely Andinak, mert szeretném gyönyörű óráját, házszámtábláját bemutatni. Másik gépre tudtam letölteni a fotókat, de időm nem volt bejegyzést írni. (Több fényképezőgéppel dolgozom, beleértve a munkahelyiket is is. Új Nikon fényképezőgépről a fotók letöltése tragédia számomra. Egyik gépre sikerül, másikra nem. Egyszer egy úton, ami márkét nap múlva nem jön össze. Nem értem, s bevallom dűhít nagyon. Mire szerelőhöz vinnem egy másik gépen sikerül. Ki érti ezt?)

Barátnőmnak, akinek július 5-i születésnapját ma köszöntöttem, végre! Kárpótlásul egy nagyon jó, régi hangulatú és meghítt beszélgetéssel.

S összeállt annak a kislánynak is a látogató csomagja is, aki már másfél éves is lesz, mire odaérek. Idő van, elkésve annyira nem vagyok, az időjárás  most már le is hűl. Azért egy kerti hangulatnak örültem volna! Egy fekete, parázs kutya társaságában is. Biztos már ő is nagyot nőtt! Így jár, aki kétfelé él, kétfelé elkötelezett, s kétfelé felejt (el dolgokat). Nem panaszkodom, inkább tény, néha teher, de annál inkább öröm. Csak, s csak..., s még mindig ott van az a "csak". Sebaj, lassan majd CSAK utolérem magam!

S egy kis vidámító hangulat Kapolcsról!




Verseny helyett

ide teszem fel ezeket a fotókat, ha már előkerestem, kiválogattam. Elő kellene hívatnom, de annyi a macera a két darab fotóval. (Lemezre másolni, városba menni stb.) A téma a jószágok és  a gyerekek lenne. Most értem meg, mi lehet az oka amikor egy-egy versenyünkre kevesebben jelentkeznek.


2012. szeptember 9., vasárnap

Csak sétálgat az ember


egy délután Kecskeméten, az elmaradhatatlan fényképezőgéppel, s csodákra lel. Nem kerestem, elém jöttek, s aztán már figyeltem őket. Jó, hogy megmaradtak, hogy őrizgetik őket, s milyen jó érzés lehet egy ilyen házban lakni. Ha a kapu, ki a betérőt fogadja ilyen, a házban, házakon is lehetnek(vannak is!!) értékek, apró csodák. E napon ezekre figyeltem!