Nyári délután, napsütés, illatorgia: hársak. Mindez egy temetőben, Véménden. Ahol csodákkal találkoztunk. Régi, festett sváb sírkövek. Nagyon jó és szép állapotban!!!! A lakosság nagy részét kitelepítették, s helyükre a Felvidékről költöztettek családokat. Közéjük tartozott a barátnőm családja is.
A temetőt nem dúlták szét, rendezett, ápolt, gondozott. Kár lenne ezeket az emlékeket, elherdálni. S ahogy körbefotóztam, s már egy sváb származású barátnő fordította a sírkövek szövegét egy korról tájékozódhattunk: testvérsírok egymás mögött, több év különbséggel, kisgyermekek.
Az orosz fronton elhunyt katona, a kor viselete, szakáll és hajdivatja, ruházat a sírkövek fotóin, a falura jellemző jellegzetes kendőmegkötés.
Ez a sírszobor későbbi. S a nénike, aki elhunyt hozzátartozójához igyekszik vasárnap délután. A gyermekkoromat hozta vissza.