Besurranók

akik titokban, alattomban kerülnek az ember környezetébe, s ott valami nem jót tesznek. Eredetileg fosztogatnak. Valamilyen módon az én besurranóim is.

 A faház előtt kezdtek lerágódni a kikelő virágaim. Erre tettem oda jó kifejlett növényeket. Tegnap reggelre döbbenten tapasztaltam ők is megrágattak. Persze, tettes sehol nem látszik. Ki lehet ő?

Múltkorokban megyek be a fürdőbe,öszetéveszthetetlen macskabuké. Tudjátok, amit a kandúrmacskák helyeznek el itt és ott, meg amott. Érthetetlen volt, azt hittem hallucinálok. Szerda du. lépek be a nagyszobába, orrbavág a macskabuké. Az a bizonyos "illat"! Inkább szag..... Jó, tudom jött a vihar, nyomta be a levegőt, de akkor is sok volt. Nem értettem.

Tegnap reggel lépnék be a fürdőbe, sötét van. Nézek az ablakra, hát ott forgólódik egy macska. Egy kóbormacska, a mi macskáink kitett ételére is rájár. Lebukott! Ő jár be valószínüleg. Most nem volt kint macskaúrfi, de a szaga valószínű ott volt, hát rá kellett erősítsen. (Ő járt ki-be az ablakokon.) Mondhatni túl jól sikerült. A fürdőt még csak értem,de a szobába hogy került be? Vagy nem gond a magasabban fekvő ablak? Eztán nem hagyhatjuk nyitva az ablakokat, mert tartani kell az újabb jelölésektől? Jól kinézünk!

Fent macskaúrfi lefelé készül éppen. Lent az ablak, az a bizonyos magasan lévő.
Avagy egy macskának felugrani nem okoz nehézséget?



















Elnézem az egyéves fotókat, a fenyőfa már nincs ott. Elvesztettük a romatikus külsőt, de nyertünk biztonságot. Közel volt nagyon a házhoz. Ha fújt a szél, inkább, ha szélvihar volt ketten nem aludtunk: a szomszéd és mi. A fehér orgona és a fehér hortenzia maradt. Szépek.

Reggel

Végre süt  a Nap, nem esik. Kimegyek a kertbe elvetem amit tegnap akartam. Mindenen cseppek ragyognak, ahogy a nap rásüt a bokrokra, levelekre.

Hogy miért nem tudok mikrót fotózni, nem értem.

Zsebi furcsa, nem akar játszani, a szomszéd kerítés és kutya felé húzódik. Ha a szomszéd kutyussal játszik a gazdája, ő is vele fut - a mi oldalunkon. Most neki akar imponálni? Máskor megőrül a labdadobálásért.

Közben a tolvaj bement a nyitott ajtón, s látom lakmározik a száraz eledeles dobozokból.

Ha a fotókon fekete féle macskafolt látszik, hát ő a tolvaj! Készülök, megyek el: orvoshoz, munkába. Ilyenkor mindig sajog a szívem....

Remélem Zsebi bágyadtsága csak átmeneti, néztem, kullancs nincs benne, mert  a kertben is belement a nyaki kence ellenére. Indulnom kell...

Ember tervez

munka után holtfáradtan buszra fel, házhoz ki, mert a második átfestése a kerti bútornak még hátra van. Jelentem: úgy is maradt, mert a holnapra jelzett front és vihar ide utánam érkezett. Nem is volt időm hezitálni mit tegyek, mert Zsebi a megbolondulás tüneteit mutatta, ki- és berohant, be a házba. Ő oda nem mehet be. A vihart érezte...

Pif nagyságos urat kb. egy hete nem láttuk. Remélem csak férfiúi teendői tarják távol. Sajnálnám, ha többet nem jönne meg. Bár múltkor már megmondtam neki, ne nézzen minket konyhának! Igaz, ha hívom, s simogatom jön, engedi, igényli is tán. De azok a férfiúi teendők!!!! S annyi vándordolga van!!! Menni, menni állandóan. Ki érti ezt?

Az időjárás viszont segített befejezni a múlt héten elkezdett könyvemet:

S ahogy most rákerestem, látom, már a könyvből készült film is látható! Érdemes elolvasni? Mindenképp! Azon  a bizonyos szeptember 11-én halt meg a főhős édesapja. Ki hogy éli meg a családból, mert felbukkan a nagymama hajdani szerelme is. Véletlenül, s milyen körülmények közt, s miért rejtegeti? Előkerülnek el nem küldött levelek, elrejtett kulcs és egy név, aminek a nyomába ered a kisfiú. Akinek egy csodálatos világa, képzelőereje van. S mi változik a történet végén, kiderül valami új? Vagy csak az elvarratlan szálak varródnak el?  Ahogy belenéztem a filmelőzetesbe úgy érzem, érdemes előbb a könyvet elolvasni, aztán pihentetni, s majd egyszer jöhet a film!

"A szeretet tragédiája, hogy semmit sem szerethetsz jobban annál, ami hiányzik.

A helyiséget megtöltötték  a beszélgetések, amiket nem tudtunk lefolytatni.

Jobb elveszíteni valamit, mint soha nem birtokolni."
Jonathan Safran Foer

Az első levendulacsokor

amit szüreteltem. Ez még a barkácsáruházas  növényről van (ezeket sokáig  a szobában nevelgettem, kiszoktattam), a tihanyiak most kezdenek magukhoz térni, s virágozni. Szegények  a kiültetés után egyenesben kapták  a fagyot, majd ismét a  múlt hetekben. Pedig direkt szabadföldi palántát vettünk...., hogy bírja!

Ami elkészült, s bepróbáltuk

 

és a terv egyik fele, mert  a kerítés düledezik, úgy van kitámogatva:

 s az alját majd téglákkal szeretnénk kirakni, kiegyenesíteni, s van egy félig kész, azaz bepróbált, s úgy maradt utunk téglából  a házig. Azt is meg kellene csinálni egyenesre....

S Zsebi, aki nélkül lépést sem lehet tenni labdázásra várva.

"Eső előtt, eső után"

Szombat

Délelőtt dolgoztam, kifeküdtem mire végeztünk. Alig vártam, hogy hazaérjünk. Aztán nagy pihenés, s nekiduráltuk magukat a kerti bútor festésének. Úgy látom, s remélem is az idő kieste magát a napokban, mert szerdán olyan vihar volt, hogy zárt ablakon keresztül folyt be a víz az ablak alatt, s mire észrevettem a szoba közepére. Aztán másnap  a kiterített szőnyeget áztatta el párszor, de mire kiértünk megszáradt, s az esővíz felfrissítette.

Szerdán a vihar előtti utolsó percekben hozták meg a kerti asztalt és székeket, a festés ránk várt. Szerencsére betettük a faházba, így az esőt megúszta. S így ma neki is állhattunk a festésnek. Első bútorfestésünk volt, a végére rájöttünk a csínjára. Majd a második átkenésnél kamatoztathatjuk a tapasztalatokat. Mit meg nem, tanul az ember!

Csak szegény segédfelügyelőnk, Zsebi maradt labdadobálás nélkül. Azért túlélte, igaz nagyon nehezen. Így csak a lábunk alatt volt, néha hozzánk bújva jelezte azért, ha nem is dolgozik, nem is labdázhat, de velünk érez. Kellett is, jól elfáradtunk!