Tavaszi macskasétáltatás

Esti fényben

A járda mellet virágzik az utcán egy kis ringlófa. Előtte áll egy utcai lámpa. Csodás, csipkés volt ahogy a virágokon átsütött a fény - ablakomból, a 3. emeletről nézve. Sajnos a fényképezőgépem egyre jobban hal meg, ezt sikerült fotóznom ill. megörökítenem róla.

Olvastam egy könyvet

S ha idézek belőle két gondolatot, akkor azt hiszem mindent elmondok e könyvről:

"Aztán egyszerre csak itt a Valentin nap. Egy nap arra, hogy belenézzünk a szerelmünk szemébe, és meglássuk a színeket… Ha együtt élünk az érzékeinkkel, lassan, figyelemmel, ha használjuk a szemünket, az ujjainkat és az ízlelőbimbóinkat akkor a szerelem olyasvalami lesz, amely nem igényli az üdvözlőkártyát ahhoz, hogy az eszünkbe jusson."

".. összességében  úgy gondolom, néha jó nem tudni a dolgokat.

- Miért?

- Azért, mert ha nem tudod a választ, akkor minden… lehetőséggé válik."

Erica Bauermeister

Számomra nagy élmény volt a Csokoládé c. könyv, amelyben Vianne mindenkinek megtalálta a hozzá illő édességet, ízt. Lillian, e könyv főszereplője, mozgatórugója, s az ételek elkészítésének művésze és pszichológusa. Művésze, mert ételei nem csak evésre szolgálnak, hanem egyszerűen művészi élmény ahogy készülnek. A hozzávalók, a sütéskor-főzéskor el- és felszabaduló illatok, zamatok. S ahogy ezek elszabadulnak s jutnak el a szakácstanfolyam résztvevőihez,  ők egyszer csak elkezdenek megváltozni. Észrevétlenül simulnak el a dolgok körülöttük, rendeződik az életük, avagy alakulnak ki új kapcsolatok. S én még ételkészítésnek ilyen lírai leírását nem olvastam!

Fotók...

Az első azért került ide, mert a kedvenc virágom, szerettem volna a kertbe ilyen hangulatot. Kaptam is virágmagokat, aztán az első ültetéskor elfújta őket a szél - az ablakból. Most hétvégén ismét nekiálltam ültetni, s a virágmagos dobozban nem találtam meg a magjukat, pedig annyira, de annyira elcsomagoltam. Nem is értem, mert ahonnan kaptam, ahol a fotó is készült már nem voltak, legalábbis tavaly nyáron. Most aztán vadászhatok hivatalos magokra!

E két fotó háttér volt ill. jelenleg az a gépemen. A lovast nem tudom ki készítette, honnan került hozzám. A másik Jacek Yerka festő egyik alkotása. Biztos figyeltétek, nem minden fotó tehető fel háttérnek, fontosak a színek, mennyire tölti ki a teret, láthatóak legyenek az ikonok, mappák. Yerkáét nagyon szerettem. Most a lovak vannak fent, imádom kinyítni a gépet, e két csodálatos állat a pipacsmezőben! S mellettük mindennek van helye. Azért volt idő, amikor az unokákra csodálkoztam rá...!!!

Vendég

Vendégem volt, a barátnőm. Körbejártuk a kertet, s ahogy nézelődtünk felfedeztünk nagyon sok tulipánt, ahogy sorra bújnak ki a földből. Volt, hogy karéjban, volt ahol sorban. Csak ámultam és bámultam. Ezek szerint tavaly nem volt szemünk dolgokra, pardon növényekre, mikor április 1. után megkaptuk a házat másra figyeltünk, nem a hátsó kert növényeire. Ráadásul az ágyásokat a régi virágoskert helyére tettük, már késő bánat, félig felásva. Azért ami még megmarad, amit találunk hagyjuk, vagy majd átültetjük.

Jelentem ma nálunk csodálatos idő volt, kint ültünk az udvaron, napoztunk, élveztük az egyedüllétet, a családtól való távolságot (értsd unokák, egyetlen napra), s csak ültünk, teáztunk, s nagyot beszélgettünk. Ránkfért, régen tudtunk összejönni. Azért egy "lehallgatókészülék" néha ott zörgött körülöttünk,  estefelé Pif úrfi is megérkezett, némi ellátmányért, s Zsebi sem maradt játék, azaz labdadobálás nélkül.

Ez egy szép nap volt. (Aztán itthon jött a következő műszak: macskaúrfi sétáltatása, némi fáramászással körítve, már a részéről. S hatalmas szimatolások macskaillatok után, sok a kóbor cica a környéken. Honnan kerültek hirtelen ide? Viszont a környék állatszerető tizenéves és a körüli lánykái pártfogásba, azaz simogatásba vették őket, néha falatok is akadnak. Ez ám macskaélet!)

Az első...

krókusz végre kinyílt, ami miatt aggódtam kb. 3 hete, abból nem lett virág, igazából ő volt az első kibújó!

Füzetemből

"... ha elég erősen nézed, akkor felismered, hogy az emberek testük mely részén őrzik a lelküket.... Azt hiszem, ugyanez érvényes azokra is akiket szeretünk - magyarázta. - A testünk magában hordozza a velük kapcsolatos emlékeinket, az izmainkban, a bőrünben, a csontjainkban."
Erica Bauermeister

Próbáljátok ki! Kíváncsi vagyok, ki mit talál!?