Vendég

Vendégem volt, a barátnőm. Körbejártuk a kertet, s ahogy nézelődtünk felfedeztünk nagyon sok tulipánt, ahogy sorra bújnak ki a földből. Volt, hogy karéjban, volt ahol sorban. Csak ámultam és bámultam. Ezek szerint tavaly nem volt szemünk dolgokra, pardon növényekre, mikor április 1. után megkaptuk a házat másra figyeltünk, nem a hátsó kert növényeire. Ráadásul az ágyásokat a régi virágoskert helyére tettük, már késő bánat, félig felásva. Azért ami még megmarad, amit találunk hagyjuk, vagy majd átültetjük.

Jelentem ma nálunk csodálatos idő volt, kint ültünk az udvaron, napoztunk, élveztük az egyedüllétet, a családtól való távolságot (értsd unokák, egyetlen napra), s csak ültünk, teáztunk, s nagyot beszélgettünk. Ránkfért, régen tudtunk összejönni. Azért egy "lehallgatókészülék" néha ott zörgött körülöttünk,  estefelé Pif úrfi is megérkezett, némi ellátmányért, s Zsebi sem maradt játék, azaz labdadobálás nélkül.

Ez egy szép nap volt. (Aztán itthon jött a következő műszak: macskaúrfi sétáltatása, némi fáramászással körítve, már a részéről. S hatalmas szimatolások macskaillatok után, sok a kóbor cica a környéken. Honnan kerültek hirtelen ide? Viszont a környék állatszerető tizenéves és a körüli lánykái pártfogásba, azaz simogatásba vették őket, néha falatok is akadnak. Ez ám macskaélet!)