Tanulom a házat

Munka után igyekeztem kifelé, a ház felé, a házba. Izgatott a hőmérséklet, nehogy lefagyjon a vizes blokk, s legfőképpen Zsebi, a kutyus sorsa. Este nem értem el a szomszédokat. Ő jól van, ahogy szomszéd megfogalmazta szinte ezt az időt élvezi: törpespicc. Északi kutyafajta. Azért a vízét forráztam, adtam neki jobb híján konzervet, s rengeteget játszottunk(értsd labdadobálás és visszahozás) és simogattam, átmasszíroztam. Nem eleget - őszerinte, nekem meg elegem volt már a hidegből.

Áldom a sorsot, a jószerencsénket a szomszédaink miatt. Ha ők nem lennének..... Jött a szomszédom, hozta vissza a kutyatápot, aztán megtárgyaltuk a vízügyeket. Ő mászott le az aknába letakarni a vízórát, a vezetéket, majd közösen fedtük be az akna tetejét. Mesélte a faluban több helyen is befagyott tavaly, korábban. Kicsit leesett ezzel a kő a szívemről, aggódtam emiatt. Ameddig tudok maradok, fűtök. Étel és internet, no meg könyv van, fűteni tudok.

Tanulom  a házat, tanulom a fűtést. Begyújtás már megy, a folyamatos tüzelés még gond. Mennyire tömjük meg, mikor zárjuk le? Nem égetünk el sok fát? ahogy látom mindez tapasztalat kérdése, s néha egy-egy telefon a volt tulajnak, hisz ő ismeri a kályhákat legjobban.

Horror

Horror - jegyzi meg a riporter a rádióban, amit a várható időjárással művelnek, s még egy megjegyzése: főként a búlvársajtó. S az ember elgondolkodik a média hatalmán. Ami hol jó, hol félelmetes, hol emel és hol pusztít. Most nem elbagatellizálva a várható időjárást, félelmet keltők. Értem én a veszélyeket, hogy felkészüljünk, számítsunk rá, intézkedjünk, de amit riasztgatnak, már kicsit sok. Emlékszem annak idején a H1N1(? jól írtam) influenza vírus körül is micsoda pánikolás folyt.

S akkor jöjjön egy kis lélekmelegítés Schaffer Erzsébet Pókfonálon c. kötetéből. Melegítés, mert a könyvben lélekmelengető, emberi írások vannak, s azért is lélekmelengető, mert magyar ételt esznek. Kicsit elájulunk a külföldről behozott ételektől, étkezi szokásoktól pl. olasz, francia  konyha, s íme az ő pirított kenyerük s olívaolajas ízesítésének itt a magyar párja, csak fel kell fedezni: "A vacsora ott volt az asztalon, tökmagolajat mártogattunk barna kenyérrel, hagymát, fokhagymát ettünk hozzá, meg kajla zöldpaprikát, néhány utolsónak megérett paradicsomot a kertjükből. Illatos teát ittunk, diót rágtunk utána." Milyen egyszerű, s milyen finom!

Holdgyöngy

Már régen akartam írni erről a névről. Lehet, hogy sokan furcsálljátok. Van egy jógamester, guru időnként Budapesten, azt hiszem Szegeden is, de Vépen végképp tart nemzetközi jógatáborokat: ő Swami Maheswarananda. Itt fantasztikus a hangulat, a környező országokból, de Ausztráliából is jönnek hozzá tanítványok. Egy tornateremben vannak leterítve a jógamatracok, plédek, egymás mellé több száz, itt folynak a programok. Nos, tőle kaptam egy szanszkrit nevet, jóganevet, amit, s aminek fordítását egy cédulára írtam fel, s a  pénztárcámban őriztem, hordtam magammal a kincseimmel. Swamii guruja küldött nekünk ajándékba egy darab mogyorót. Volt nekem műtéti gombom, a gyerekem mielőtt elutazott az USA-ba hagyott nálam egy búcsú 3 dollárost. Aztán mellette volt egy Csiksomlyóról hozott Mária kép, imával. Valószínű még más fontos dolgok is. Mi pedig Németországba készültünk a nászomékkal a gyerekek után. Elhoztam egy nyelviskolából egy fordítást, ott még fizettem, aztán mentem onnan kb. 10 percre egy baromfiboltba, fizetnék, pénztárcám nincs.

Utcán jöttem végig, táskám meglehetősen zárt volt, igaz az utcán egyszer rám dudáltak egy autóból, de nem törődtem velük. Eltűnt  a pénztárcám, kevés pénzzel, inkább az ebédjegyek adták az értéket, s a KINCSEIM, amiket felsoroltam. Kincsek, amiknek mások számára értékük nincs, számomra pótolhatatlanok. S velük a cédulán a nevem, amiből amire emlékeztem: Gyöngy. Tartozott hozzá más is, elfeledtem. Ott volt a cédulán.


 Egyetlen dolog került elő a pénztárcából a bankkártyám, valaki leadta  a bankban. Utazás előtt nagy érvágás lett volna, ha leveszik a pénzem, levásárolják. Pénzhez nem nyúltak, csak  a kincseim vesztek oda. CSAK!!!!

Évek múltak el, s kezembe került két kínai és/vagy tibeti regény, ezek egyikének szereplője volt a Holdgyöngy. Ő lett az új nevem, ő lett a névadóm.  Azt hiszem mindkét történetben egy nagy szerelem, várakozás volt a közös. Ha időm lesz megkeresem őket, s írnék a kínai könyvekről is, arról a világról amiket megismerhetünk belőlük. Amiket azt hiszi az ember, hogy ért, aztán kezébe kerül egy kínai fotóalbum, s azt áttanulmányozva már megért. Ez már egy új bejegyzés lesz majd.

Robert Fulghum

Ágnes blogjában idézett tőle. Első könyve amit olvastam : Már az óvodában megtanultam, mindent amit tudni érdemes, majd követte a Már lángolt, amikor ráfeküdtem. Az első könyve évekkel, talán másfél évtizeddel előbb került a kezembe. Az életből vett szösszenetei, az a bölcsesség ahogy közeledett a  témához ragadott meg, no és  a humora. Többek közt a kedvenc történetem, amikor felveszi télen a hóesés hangját, s ezt ajándékozza el. Ebben azt hiszem minden benne van.

Jelentek meg később regényei is, én mégis és továbbra is ezekért a könyveiért zártam őt a szívembe.

Mára (is?)

Napok óta nyílik ki ennél a versnél a könyvem. Ideírom, biztos üzennek általa.

József Attila: Nem emel föl

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
1938. február

Csatár kereszt

Tanulom a kollázst

Köszönöm Zsuzsa!