Egy könyv ürügyén

Van amikor egy könyv elkésve kerül az ember kezébe:  Susana Fortes: Robert Capára várva.


A Capa kiállítás egy hete zárt be Győrben, előtte volt Szombathelyen is. Így jártam. Marad a net, amiket itt találtam:

Robert Capa és Gerda Taro és még róla

Munkásság, fotók, egy bejátszás Gerda Taroról a jutubon. S a könyv, ahonnan elidultam: egy szerelem,  jelentős fotótörténet, történelem, a harmincas évek Európája: hétköznapok, fiatalság, háborúk, s a háttérben zsidóüldözés, a nácizmus előre törése. Ki menekül, s honnan? Ki mit hoz magával? S egymást hogyan inspirálják! S végig egy felejthetetlen szerelem története. Ami  a könyv írója szerint Capát  a haláláig elkísérte.

Vízi csillagok

..s miközben

én írom a bejegyzés, s megszűnt körültöttem a világ, odakapott az ebéd. Sebaj, a bejegyzés elkészült...

Illusztrátorok

Találtam egy blogot, meseillusztrátorokat mutat be, ill. pontosabban már régóta bejelöltem magam, megjelennek nálam az új bejegyzések. Most Valentine Rekunenko Ukrán művész alkotásait láthatjuk a bejegyzésben.

 S elgondolkodom, kerültek arról a tájról csodálatos mesekönyvek k hozzánk. S ahogy elnézem  a könyvpiacot nálunk is élnek s alkotnak nagyon tehetséges könyvillusztrátorok. Egy a gond, a gond, ha gond!?. Ezek a könyvek (Pozsonyi Pagony, Csimota, stb.) nem olcsók, új a hangjuk, új stílust hoznak a rajzaik. A munkám közben is látom akár kollégák, akár szülők milyen könnyen elmennek a piac, a média közvetítette (Thomas, Dóra, ál Micimackók, csilivili tündérek), a nagyáruházak kínálta olcsó és elnézést a megfogalmazásért, de ócska könyvei felé. Ezek kéznél vannak, ezek olcsók, leárazottak, ezeket látjuk a gyermekcsatornán, ezt veszik, viszik. S milyen nehéz harcolni az újak bevezetésért, megismertetéséért.

S itt egy új lehetősség a papírszínház is. Nem kell hozzá, csak egy asztal s egy mesélő anyuka. Igaz a befektetés a papírszínházba pénzbe kerül, nem olcsók a az egyes mesék sem. Mihez képest? Ha viszont a hasznát: a mesélést, újabb mesék megismerését, s új grafikai világba kalandozást tekintjük, megéri.

Nem vagyok fogadatlan prókátora egyetlen kiadónak sem. A főiskolán volt egy tanárnőnk Czimbalmos Andrásné Lenke néni, ő fantasztikus, talán túlzott igényességet nevelt belénk a szakma iránt. Egy magasabb színtről mindig lehet engedni, de ha már lent vagyunk, hova megyünk alább?

S pár ajánlat, ha már belevágtam: Csimota Kiadó, Naphegy Könyvkiadó, s végül a Pozsonyi Pagony.

Az illusztrátora Szegedi Katalin, s a királylányok (lányok) könyve után most a fiúké is megjelent. Minden fú polcára odatenném!

Füzetemből

Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.
Tatiosz: Tartalékok

Otthon 10 nap után

10 napig voltam távol otthonról. Most hol van az otthonom? Van szívbéli otthonom, ez a HÁZ-unk, s van a lakásom. Utóbbiba már vasárnap megérkeztem, várt rám a "szerencsétlen" kiéhezett macskaúr. No, nem mintha nem kapott volna enni, ellátták, sőt szeretgették is tisztességgel, mégis az eltelt 3 nap alatt egy menetben eszik, s eszik, s megint eszik.


Aztán itt van a házunknál a másik macskaúr: Pif. Jöttem, megláttam, s megrémültem. Szemei gennyben, az egyik sebesülten (most finom voltam), s ahogy látom fogyott is némileg. Csak nem kezdődött meg a szezon? Már az udvarlási, s a velejáró harcok, verekedések szezonja? Januárban? Hát nemcsak az idő bolondult meg, a macskák is? Meg bizony! Telefon állatorvosnak, volt tulajdonosnak, konkluzió: neki száz élete van, semmit nem enged, autóba ülni vele nem lehet. (Most nincs autó, macskahordozó stb.) Hagyjam, majd meggyógyul. Azért elkaptam ő uraságát, s némi kamillával kimostam a szemeit, adtam táplálékot, s ő azon minutában el is tűnt. Meglátjuk mi lesz holnap?! Vajon mit látunk holnap?

10 nap távollét, 10 fűtetlen nap. 8 fok fogadott a házban. Sok ez vagy kevés? Már rutinból fűtök, de hiába mutat a hőmérő többet, az épület kihűlt, itt bizony keményen kell még fűtenem. Húznak a falak.

Azért, ha egyedül is, de nagyon jó érzés volt HAZAjönni!

Díjat kaptam,

s köszönöm Ágnesnek, kicsit későn, de a helyzet így hozta. Meglepett, s nagyon örülök, jólesett, hogy gondoltál rám!

Jöjjenek akkor a díj kötelezettségei, mert ezekkel is jár:

1. Vedd át a díjat
2. Köszönd meg, akitől kaptad
3. Tedd ki a blogodra
4. Add tovább másik 4 blognak
5. Írj magadról 3 dolgot

Akiknek továbbadnám:

1. Móni a Hendimédi- a nemez csodái blognak,  azokért a csodákért, amiket Móni készít, de szívem csücskei a főoldal királylányai, ha rájuk nézek számomra egyből kiragyog a nap 
2. a Wang folyó versei  blognak, mellyel csak most ismerkedem, de csodás szellemi élményekben volt eddig részem
3. Andrea Réka, a BoldogSzer blogért, a vállalásukért, a szellemiségéért
4. Juhmeli, aki Egy csepp kert blogjában  hatalmas lelkesedéssel ír kertépítéséről, s azért a lendületért, ami e kert bemutatása mögött van

Három dolog magamról:

1. Macska nélkül lehet élni, de nem érdemes, akkor is, ha öntörvényű, ha érdekállat (vagy nem az, nemcsak az?)
2. Szerelmeim: a Magas Tátra és Erdély, mindenestől
3. Mostanában nagyon sokat tanulom a türelem erényét. Erény vagy csak türelem, mert nem jellemző rám, de az élet csak hozza, hordja elém a türelmet igénylő helyzeteket. Vénségemre mit meg nem élek!