Néztem a holdnaptárat, s nagyon, nagyon akartam átültetni bokrocskákat. Madarak hozták a magjaikat, feltételezhetően, s az orgona ágain ülve szóródtak el, majd hajtottak ki, s fedeztem fel őket. Az őszi festés miatt nagyon visszanyestük az orgonát a ház végén. Most örömmel látom sorra jönnek fel új hajtások is, s pár év, s ismét dús bokor fogadja a ház sarkán a tavaszt.
Szóval a bokrocskák. Hogy mik lehetnek? Erről csak sejtéseim vannak, a leveleik alapján, s mert körbejártam a környéken, s megnéztem milyen hasonló bokrok vannak, melyek küldhettek üzenetet a madarak által. Üzenetet, s utódokat egy másik kertbe. Jezsámen és som? Az is lehet, hogy tévedek. Majd kiderül.
Ősszel ástam ki szintén az orgona alól egy induri-pinduri kecses kis bokrocskát. Egy jövendőt, mert az egész vagy 20 cm hosszú volt. Tavasszal már minden bokor kihajtott, ő lett a legutolsó. Icipici kecses levélrügyekkel, majd levelecskékkel. S a múltkori fagy őt vitte el először. Már a leveleit. Gondoltam, búcsúzzunk, nézem, kihajtott. Pici, de erős és élni akar. Hát hagyom, óvom, figyelem, aztán majd kiderül mit is pátyolgattam ily odafigyeléssel.
S mit hord még a szél? Hortenziát ígértem szomszédoknak, azok a hajtások kecskerágó és magyal lettek. Most ismét vannak "gyermekei".
S írásom közben távoztam: volt szikra, villanyelmenetel, vezetékleégés, villanyszerelő keresés. S megint tudatosul, a villannyal nem lehet játszani. (Amúgy ezt ellenőrizni, már a vezetékeket, két villanyszerelő ígérte magát az elmúlt év során. Most vajon ideér(nek)?
Sütünk, főzünk. Hallgatom a műsorokat. Közben diétázok, még mindig. Fog, még mindig. Előnye, mert borsot nem használhatok, viszont zöld fűszereket igen. Rozmaring, zsálya, borsikafű, kakukkfű. Zölden fűszernek, teába némi mentával kiegészítve. Szóval, hallgatom a rádiót. A régi magyar konyha ezeket hasznlta. Hagyma, paprika, paradicsom, amik a "magyar konyhának" alapjai csak Amerika felfedezése óta ismertek. Eszméletlen finom húsokat lehet velük készíteni. A zöld fűszerekkel. Néha csalok, és sütök. Érdekes ezzel nincs gondom.
S a nagy magyar siker ürügyén -akire joggal lehetünk büszkék-, jöjjön egy séfes film. Vasárnapra, kikapcsolódásnak.
