Ránéztem kedves blogom

mai illusztrációjára, s "dalolni" kezdett bennem ez a két  gyermekvers. Visszahozva régi idők, gyermekeim gyermekkorának hangulatát. Gondolom többünkét.

 

Csoóri Sándor: Moziba megy a Hold

Moziba

 megy a Hold,
vigyorog a képe,
tízfilléres csillagok
csörögnek zsebében.

Felhő-páholyban csücsül,
bámulja a földet,
pereg a film:
esti szél
zöld héjú dinnyét
görget.

Nem dinnye az:
vaddisznó!
Csörtet az erdőmélyből,
jujj! – a Hold
megijed, s lefordul a székről.