Így jártam

Hetekig jártam egy kertészetbe az ajugák miatt. Nem adták őket, mert nem tértek magukhoz az elfagyás miatt. Egyszer csak úgy benéztem, odaadták 800 FT/db-ját, állítólag negyedáron... Mindegy. Kiültettem, feltalálták magukat, virágoztak, egyszer elkezdtek behalni. Ma este jobban odanéztem, mert ezen a részen nagy garázdálkodás folyik.  Tele voltak csigákkal, a meztelenebb fajtával. Jajgatni tudtam volna! A növények közepében, ott lakmároztak, szinte úgy mondhatnám beléjük költöztek.

Amit tudtam összeszedtem, szórtam ki mérget. Reggel elutazom, így hagytam itt mindent , nem tudva mire érek vissza. S annyira, de annyira szomorú vagyok. Oly sokat harcoltam értük, s tessék, jönnek csigáék s letarolnak mindent.

Őket még nem támadták meg, de ott vannak mellettük,

 .

a "csigás" pár nappal az ideérkezés után. Oly büszke voltam rájuk, úgy örültem nekik! Mindez a látvány a múlté. Fekszenek félholtan. Megrágva a növendék hortenziák, a tölgylevelű icike-picike, alig tért magához, tarra rágták. S van még egy tapasztalat. Mulcsoztam fenyőkéreggel a télen. Nos ebbe költöztek be, vagy teleltek át, s innen indulnak támadásra. Kérdik tőlem, miért talajtakarózok, miért nem mulcsozok? Ezért! Elfeledkeztem róla, hogy ellenőriznem kellett volna.