Oldalak

2018. április 26., csütörtök

Mára

Egy gondolat:

Az idő értékes dolog, az évek megtanítják amikről a napoknak sejtelmük sincs.

Egy filmben hangzott el. Megragadott.

Egy könyv:

Egy fotós haditudósító Nő ír életéről. Jó stílusban, érdekesen, olyan ember, aki munkájának megszállottja, ugyanakkor felelősségteljes EMBER is. Kezembe adták, hetekig kerülgettem, aztán amikor olvasgatni kezdtem már nem tudtam letenni. Témájánál fogva van benne néhány szörnyű rész is...

2018. április 24., kedd

Nem minden reggel


Nem minden reggel 

ébredek, s főleg kelek fel korán
 süt úgy nap, hogy érdemes legyen fotózni
találok harmatos kertet

Ma reggel ez történt. Imádtam.

 
 


Nemes Nagy Ágnes: Hajnal

Az égbolt frissen pírkadó,
A zöld fűillat írt adó
Amint a rétről fellebeg,
S gyöngyszínűek a fellegek.
Oly jó, oly jó a hajnali
A lenge szélre hajlani
S csodálni, mely már halkan int
Az első sárga kankalint;
A rét fölött kék lelke reng.
– A nap, a nap már feldereng,
És minden szinnel ó, felér,
Mert hófehér, jaj, hófehér!

 







A gépem "megmekkent", azt hiszem egy ideig legfeljebb olvasni tudlak benneteket.

A "mi" gólyánk


 Idén még nem írtam róla, róluk. Márciusban érkezett az egyik, s telibe kapta az akkori fagyot. Sokáig nem is láttam, hiányoltam, hogy nem sétál a kert  aljában. Mire körkérdést tettem jó hete a faluban, hogy még mindig egyedül van-e, pár napra rá megérkezett a társa is. Jól elmaradt. S örömhír, már lent járkálnak a kertjeink alján, s íme a szomszéd ház tetején álldogált szombat délután, jó ideig.
 Gólya. csak egy madár. A magyarság madara, azt hiszem írhatom így. A MI madarunk.

 


Kis csigabiga



Kis csigabiga!
Kússzál lassan, csendesen
fel a Fujira!
Issza 

2018. április 23., hétfő

Tulipánok

Hajnal Anna: Virágokról

Szél jár a kertben
reggeltől estig,
mikor az órák
a bimbókat festik,
tegnap még zárva,
kinyílnak mára,
violakék és
rezedasárga...





 
 






  

"Ó fény, ragyogás, napszemü reggel!"





Kaffka Margit: Reggel
Elvitte nyugalmam egy hajnali álom,
Feledve imetten a színe, alakja,
Ködbeborítva, messzemaradva...
Valamit keresek és nem találom.
Lihegve a függöny redős szövetén
Betör a győztes, a reggeli fény,
Iromba fantomok, száz újszínű lény
Surran előttem, amig üldi a fény;

Késik egy, - már-már foglya levén
A lomha tudatnak a lét peremén -
Ám bomladozásuk szörnyű serény,
E tarka lidérchad, - de megkötöm én!
Ittfogtam a szót... ám értelme felén!...
Mi volt? Hova lett?... Idehagyta?
Más a színe és más az alakja...
Tördelt, kusza szókat még suttog az ajkam.
Valaki kacagva említi ébren:
Mit álmodhattam?... És nevetnek rajtam,
A nappal sugaras derüjében,
Diadalmas, nagy derüjében.

2018. április 22., vasárnap

Amikor a ... nyugdíjas fél ötkor indul

el kirándulni. Fél ötkor, mert egész nap meleg volt, fogta, gyengítette az embert. Viszont a talpa viszketett... Kétszeri eltévedés után a Rezi vár alatti két faluban... meg is érkeztünk, s elindultunk a 300 méteres , emelkedős útra fél hatkor. (Megjegyzem két autó volt a parkoló részen, lefelé jövet jött fel egy autó és egy biciklis fél hét körül. Tehát más is csak kivárta a késő délutánt.)

(Leírom, mert jellemző rám, féltem, nagyon féltem, olyan rossz gondoltaim jöttek. Ugyebár az őszi úton rekedés? Vagy ki tudja? Négy és fél kilométeres az út a falutól, ha bármi történik velünk. Aztán egyszer megráztam magam, s mondtam magamnak: nem vagyok normális! S elképzeltem, ahogy hazaérve az asztalnál ülve a konyhában sört iszunk a sikeres kirándulásra. Ezzel elűztem a félelmem.)

S megérte elindulni. Természetes, hogy megérte. Kiszállva az autóból, s a hegyre elindulva az embert körülölelte a virágzó medvehagyma jellegzetes illata.  Még a vár körül lehetett nagyon intenzíven érezni.




A pompás kilátás minden fáradtságért kárpótolt, mert azért... az a kaptató kemény volt. Viszont megérte. Pár éve már jártunk itt, akkor  medvehagymát lehetett szedni, március volt.





 





Ez már a lefelé vezető úton készült. Követtük az "idegenvezetőnket". Ahogy megjegyezte az egyik fiatal hölgy, a kutya milyen határozottan megy fel a várba.

Ezek pedig már a hazavezető út fotói.




"Olyan a szerelem"

Victor Hugo:  Olyan  a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása) 
 forrás 
 




Györgyinek





Érdekességei:  
https://hobbikert.hu/magazin/az-ernyos-madartej-gyonyoru-de-mergezo.html