Oldalak

2017. február 8., szerda

Mit ennél, amikor semmi sincsen?

- kérdezgette gyermekkoromban nagyanyám. Egy falusi háztartásban azért mindig akadt valami, legfeljebb nem szalámi. (Az ötvenes-hatvanas évek falvában vagyunk, amikor a legolcsóbb szalámi is eseményszámba ment. Emlékezetem szerint.) Így, nyugdíjvárón én is feltehetném  a kérdést, mit is főzzek, amikor semmi sincsen (itthon), azaz lenne valami, de az a valami nem biztos, hogy az epebeteg diétámmal egyezőséget mutat.

Szóval itt a kérdés: mit is főzzek? S itt ismét a feladat: a kutyát a fagyok miatt esténként bezárni a faházba. (Nem is a kutya miatt, ott telel, s remélem túl is éli a kamélia. (Ha ezt a telet túlélte örökre, azaz hosszú évekre megmarad nálunk.))  Reggel korábban, még félkomásan kertbe menni, kutyát kiengedni. S néhány nap szünet után ismét visszatértek a kosztosaim is, a madarak. Róluk is gondoskodni illik reggelente.

 S ha már a kert végén járok, tervezgetek. Állok, bambulok, méregetek, forgok a tengelyem körül. Elképzelek egy-egy növényt jövendő méretében, a takarásokat. E pillanatban hetet kell átásnunk a tuják kivétele miatt. Bár idén csupasz lesz a kert, de örülök, hogy kiszedtük őket. (Ha, mint élőlényeket, növényeket sajnálta is az ember, mondhatni egy darabig a szívem szakadt meg értük.) Lehet, hogy már írtam is erről? Mivel kutatgatok, tervezgetek, nálam ez napirenden lévő kérdés. S tagnap, mikor körbejártam  a kertet, azt is elborzadva láttam mennyit kell eltakarítanunk is. Bár már ott tartanánk, mondogatom az újdonsült fagyban.

S akkor még itt van ez a bezárkózás. Nagyon visszahúzódtam, bezárkóztam. (Mondom most éppen, amikor a szervezetem ismét bizonyította, jó hogy nem mentem be a városba...) S persze, itt van a félelem az influenzától is, mert nagyon vissza tudja verni a betegségemet, kicsit még annál jobban is, tehát a félelem jogos. Viszont a bezárkózás akkor is tény. Jó, hogy a kutya kikuncsorogja a sétáltatást, így legalább falun belül kénytelen vagyok mozogni. Ha az időjárás -főleg ezen a télen- is megengedi.


7 megjegyzés:

  1. Nem esik jól a bekuckózás? Vagy a jóból is megárt a sok?

    VálaszTörlés
  2. Jó lenne már egy kicsit kint molyolgatni a kertben, udvaron...de azt hiszem még várhatunk vele egy jó ideig.
    Előnye viszont, hogy van időd megtervezni mindent, mi hová kerüljön és mire odakerül a sor, már nem kell variálnod.

    Remélhetőleg elkerül az influenza, ha nem mész zsúfolt helyekre, megvan az esély rá, hogy nem kapod el.

    VálaszTörlés
  3. Mamka, a bezártságból van elegem, nem a kuckózásból. Ez a korai tavasz igencsak csalogató volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt elhiszem. A bezártság nem túl jó.Te pedig tavaly nagyon megszeretted a kertet és oda vágynál,ugye?
      Vetsz el magokat,hogy legyen palántád? Tavaly nekem elmaradt, most lenne itt az ideje.

      Törlés
    2. Vannak magjaim és dilemmáim, még nekem ezek a palántaügyletek sosem jöttek össze. Akkor miért vettem a magokat? Mert nem volt nálam szemüveg, nem láttam mit veszek. S mert vágyom egyes virágokra.

      Törlés
  4. hát a kert... igazából ha már nincs annyi erő gondozni, nagyon szomorú tud lenni. Akárcsak anyám háza körül. Nekem itt a panelban most annak örülök, hogy néhány hét (hónap?) után ismét nyílik a fokföldi ibolya. És ablakaimban már több évtizedes muskátlik is, némelyiken már alig van ág, mégis jön rajta kis virágocska. Soha nem kaptak tápanyagot, új földet, még ezek a régiek sem. - Az influenzától ha nem is félek, hiszen kikerülni úgysem tudom (mostanában volt sok dolgom zsúfolt helyeken, tegnap például kihúzták végre két fogamat (egyik ki se nőtt bölcsesség, de gócos volt). Azért ilyen idősen és ilyen betegségekkel jobb, ha elkerül. Nekem eddig szerencsém volt, pedig nem oltattam magam. Neked sem lenne jó egy influenzával kínlódni. - Bezártság? én itt a panelban, aminek még egy nyamvadt kis balkonja sincs, ahova néha kiléphetnék. És már nem vágyom kertes házra, épp a legelőször írtak miatt. Gondozni nem tudnám, kertészt tartani meg nincs pénzem. Meg kell elégednem néhány cserép virágocskával. Sőt, urambocsá! amennyire utáltam a művirágokat, mostanában bekerült egy-egy nagy napraforgócsokor, karácsony előtt pedig egy mikulásvirág. Színes organzafüggönyök is lógnak itt-ott, kellenek a színek. Ahogy az ételben is, nem igaz?

    VálaszTörlés
  5. Bizony nem öröm, hogy visszajött a tél, hogy az embernek túl sok kedve nincs kilépni se - de tervezgetni azért én is tervezgetek. Elérhető célokat keresek, feladatokat, melyeket meg kell oldanom - és akkor azért valahogy mégiscsak eldöcögnek azok a szürke napok. Csak egyet nem szabad tenni, ülni és semmire gondolni. Legalábbis én attól megzavarodom. Akkor már a takarítás is jobb....meg a szekrények rendezgetése, vagy bármi...

    VálaszTörlés