Oldalak

2017. február 5., vasárnap

Könyvekről

Röviden és tömören. Az elsőt minden kamasz kezébe odaadnám, olyan 16 év körül. Mert nekik való, mert róluk szól, mert igaz érzelmeket közvetít, elgondolkodtat, s a másság elfogadására is biztat. S én felnőttként is nagyon szerettem.


A második ismét Franciaországban (is) játszódik, mostanában valahogy a kezembe kerülnek ezek  a könyvek. S mindről még csak nem is írok.


 Ez egy nagyon szépen megírt könyv, szinte hallottam a szavak, mondatok lüktetését, ahogy olvastam. Az emberség, a tisztaság ami végig kíséri a könyvön az embert, még akkor is, ha a történések mást mutatnak. A borító félrevezető, inkább a hangulatát hozza a könyvnek, mint a tartalmára utal.

S marad utolsónak, de nem utolsó sorban

El kell olvasni, vagy inkább érdemes elolvasni. Közérthető a nyelve, ami nem mindegy, mert fontos dolgokról ír. A saját életének tapasztalatin átszűrve közelít jelenségekhez, amiket forrásokkal alátámasztva magyaráz el. Ezek egymást kiegészítve adják a hitelességét, ízét a könyvnek.  Szégyelltem  a minapi kitörésemet, gyűlölöm, hogy állandóan manipulálni próbálnak. Most ő (ezt is) elmagyarázta, megértette, ha az ember még nem sejthette volna. Most tudományosan is alátámasztotta (a rendszer működését). Sok más téma is terítékre kerül még. S minden mondata, gondolata mögött ott van ő, A Kepes. (Elnézést az elfogultságért én nagyon kedvelem őt.)



3 megjegyzés:

  1. Érdekes könyveket hoztál, a másodiknál felkeltette a figyelmem, hogy azt írtad, szépen van megírva. Ez már olyan ritka! A Kepes könyvéről én a DTK-s riportban hallottam anno, de aztán el is feledkeztem róla, meg nem is tudtam, miről is fog szólni. Felírom őket magamnak, köszönöm a tippeket.

    VálaszTörlés
  2. Mostanában sokat nézem az M3-at, és mivel annak idején nem érdekelt, most véletlenül belenéztem az egyik Desszertbe, azóta már szinte várom, mikor lesz a következő. Itt ismertem és kedveltem meg igazán Kepest. Szombaton az Apropó műsorát láttam, és nagyon tetszett az is (ha jól emlékszem, mert mostanában mindent szinte azonnal elfelejtek). Picike személyes élményem is volt, kb. húsz éve a tévében gépeltem néhány sorát, minimális személyes kapcsolat csak, és akkor még nem tudtam, kicsoda igazában. De azt hiszem, ez így van mindennel, amit/akit nem ismerünk, fogalmunk sem lehet a milyenségéről.

    VálaszTörlés
  3. En is nagyon kedvelem Aniko!! nagyon szeretem ahogy irsz a konyvekrol, olyan mintha valami sutit kinalnal, az ember alig varja, hogy megkostolja:)
    Koszi!!

    VálaszTörlés