Ha lúd, akkor legyen kövér!
2015. szeptember 28., hétfő
Őszi reggel virágok közt
Elfeküdtek, levágtam őket, így szépek. Hófehérke almájával.
Az ágon napfény táncolt, nem igazán adja a fotó vissza.
Piros kokárda és búcsúzó vagy utóvirágzó izsóp.
Őket nem ismerem, kaptam. Szépek, jó hangulatot hoztak mostanra is a ház elé.
A hűségesek.
Aranykapu, s diók fent és lent.
Az örök szerelem, a gömböcskék és a kokárdavirág.
Igazolt távollét
s mire hazaértem rám zúdult egy lakás, egy kert a maga tennivalóival. Ami közben rendezve is volt, takarítva is volt, csak ősz van, s mindig akad mit tenni, az eső pedig elő is hozott lehetőségeket. Egy hiányzik csak hozzá, de az nagyon: az erő. Leszakadó karokkal nehéz bármit is tenni. Illetve teszem, de sok pihenéssel, az pedig viszi az időt. Hát így küzdünk mi, de fel nem adjuk!!!!
Még fotózni sem volt időm, pedig vannak szép virágok! Majd, lassan. S szegény fenyőfáink napjai megszámláltattak, csak a dió lehulltát várjuk és a rozsdafarkúk költözését, sajnálom fészek nélkül hagyni őket. Hiányozni fognak a fenyők, de nagyok és a szomszéd kerti épületeire hullnak az ágak, a gyanta, mindez a kerítés mellett. Mindkét oldalon. Régen, amikor telepítve lettek ezekre senki sem gondolt, vagy nem akarták ilyen nagyra hagyni őket? Ki tudja, most menniük kell.
2015. szeptember 27., vasárnap
A kapus ház
Tulajdonképpen csak a kaput akartam fotózni...
S ilyenkor eszembe jutnak a mindenféle átfestések, s egy régi, tavalyelőtt egy faluban fotózott rossz állapotú, de amúgy anno tökéletesen, azaz igényesen megépített falusi ház Somogyból (? nem emlékszem a falu nevére).
Mert volt rá idő, igény, pénz tán most is lenne, csak most nem ez a lényeg. Vagy más a módi? Kár érte, szeretem ezeket a házakat.
Mert volt rá idő, igény, pénz tán most is lenne, csak most nem ez a lényeg. Vagy más a módi? Kár érte, szeretem ezeket a házakat.
2015. szeptember 18., péntek
Átutazóban: Majk
Majkra jöttünk, mentünk, továbbmentünk. A fotók inkább csak a hangulatot idézik, az új kiállításokat még nem nyitották meg, még nyitvatartási időben sem voltunk. Ami számomra újdonság volt a Mária út pihenőhelye, ennek megfelelően kialakított pihenő (és gondolom) misézőhellyel. S azt el kell ismerni, hogy ezek az EU-s pályázatok sok településnek, műemléknek, stb. nagy hasznára lettek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)