szorítsd,
ki únod a valót:
hímezz belőlük fázó lelkedre
gyöngyös takarót. "
Babits Mihály
Péter Éva Erika: Őszi pókhálók
fogynak a csendek
a képek fakulnak
továbblépek
mégis ahogy az ősz
összerezzen bennem
szélbetakarózó didergéssel
nem találom a helyem
a nélküledben
továbblépek
más évek
pókhálóiba
gabalyodva
valahogy mégis
a te csendednek
lettem a foglya
a jószagú melegek
nélküled ébresztenek
s úgy egyszercsak
este lesz
összerezzen bennem
valami hiány
de nem az ősz
és nem is a szél keres
hanem az a csend
a te csended
a végzetes
forrás
A verset Katalin ajánlotta, köszönöm neki!
Ezt pedig elküldtem az unokámnak, mint a virágtündér palotáját, ez utóbbi fotót.
VálaszTörlésGyonyoru vers es fotok ismet!
VálaszTörlésMint valami álom... nem tudok elég szép jelzőket írni rá. "Csak úgy" magában is szép, különleges, de amikor harmat, vagy eső "gyöngyözik" rajta - hát akkor meseszép !!!
VálaszTörlésÉs azért Radnóti Éjszaka c. verse is csodás !!!