Oldalak

2014. október 13., hétfő

1922-2014



"- Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak...
- Hogyhogy?
- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
És megint nevetett.
- S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz...
És nevetett újra.
- Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem..."
Antoine de Saint-Exupéry

Juhász Gyula: A repülő dalol



Már zeng a gép, az űr felé leng
A karcsú szárny és reng a lég.
Már szűk a táj és tűnt az élet
S derengve vár szűz, tiszta kék. 

Ferdülten múlnak a vidékek
És elcsitulnak a zajok.
A földi lárma lassú ének
S én érzem: szállok és vagyok. 

Mi sír alattam, mi nevet lenn?
Nem hallom és nem akarom.
Mint rózsa sírra, hull szerelmem
S alél a földi parlagon. 

Mint csillag, száll alá a sorsom
És úgy iszom e kék derűt,
Mint régi őszökön az óbort
S a bút, ez édes keserűt! 

És hallgatom a lég zenéjét,
Mint hegedűt, mely rég, (be rég!)
Átsírt sikátorok setétjén
Idézve rétek reggelét. 

Már számolom a lenge percet,
Mely új egek felé repít.
Száműzve lelkem, néma herceg,
Nem nézi vén vidékeit. 

Hervadjanak ott lenn a kertek,
Itt égnek új, boldog napok,
Vidám bolygók, dalolva jertek,
Magam is bolygó dal vagyok! 

Túl téreken és túl időkön
Menyasszonyom csókomra vár.
Embermúláson, életőszön
Keresztül surran e batár. 

Hahó, enyészet, ősi hollónk,
Hahó halál, föld varja lenn,
Károgjatok a nagy koporsón:
Én itt bolygok már fönn. Amen.


Nyugodjál békében!

16 megjegyzés:

  1. Béke legyen vele! Remélem bennetek is az van! Gondolok most rád sokat. Vigyázz magadra!
    Ölellek
    Boró

    VálaszTörlés
  2. Tudod Boró, azt mondtam mikor az öcsém telefonált, hogy örülök neki. Megváltás lett, s a várható nagy szenvedéseknek elébe ment. Ha igaz, mert tartása az volt apámnak. Mindig neki kértem a jobbat, mióta megtudtuk.

    VálaszTörlés
  3. Mély együttérzéssel gondolok rád! Békét kívánok és csendességet !
    Isten nyugosztalja!

    VálaszTörlés
  4. Fogadd oszinte egyutterzesem!
    Nyugodjon bekeben!

    VálaszTörlés
  5. Fogadd őszinte részvétem!

    VálaszTörlés
  6. Anikó engedd meg, hogy Juhász Gyula idézettel fejezzem ki részvétemet!

    "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
    Hiába szállnak árnyak, álmok, évek,
    Ők itt maradnak bennünk csöndesen még....."

    VálaszTörlés
  7. Részvétem! Nyugodjon békében!

    VálaszTörlés
  8. Fogadd őszinte részvétem. Neked aztán kijut a csapásokból. Sok erőt kívánok az elviseléséhez.

    VálaszTörlés
  9. Fogadd őszinte részvétem!

    VálaszTörlés
  10. Részvétem. Micsoda hosszú élet...

    VálaszTörlés