Oldalak

2012. szeptember 14., péntek

Őszülők


Keresztury Dezső: Nyugati szél

Szél pengéi szelik a rengeteg,
fényittas, hidegen józan eget.

Arany téboly: végsőt lobban a nyár:
az árnyék végtelenbe hull és vége már.

A kétértelmű láng kigyújtja mind,
mi pusztul, él, játék s törvény szerint.

Zöld volt, gyümölcsös nyár a félsziget:
most sűrű árny, testtelen sziluett.

Éhes sirály rikoltozza a kint:
lankán, erdőn nincs rózsás labirint.

Nagy ősz! Bomlott halotti dáridó
s bölcs önzéssel magába forduló

pompa, mely új csiráknak osztja szét
a nap hívó szavát, a nyár tüzét.

Fényt, színt, vágyat, eszmét magába zárt, -
s lehull az éj, mint vérpadon a bárd.

Nézz szembe! Sár lomb hull a semmibe.
A szépség a halál szivárvány-felszine.

Virág, gyümölcs, szenvedély, alkotás:
megrothadó parádé, értelme-nincs tanács.

S hunyd be szemed! Bensőd árnyaiból
az örök folytatódás szava szól:

valami észen, kínon túli hit,
mely nőni, tenni, adni kényszerit.



Keresztury Dezső: Ősz felé


Még forrón süt a nap,
zuhog a verőfény,
de fordul a pillanat,
szürkébb felhő szalad
elforgó egek fakuló mezőjén,
s már rozsdállik a lomb,
hűsebb az éj fuvalma,
rekedten szól a kolomp,
gyűlik a tengeri halma,
s hideg fényben borong
a téli alma.

5 megjegyzés:

  1. Szepek! de a meset is kerestem, kar:( e-mail megkaphatom?

    VálaszTörlés
  2. Elfelejtettem feltenni....pótoltam

    VálaszTörlés
  3. Én a verseket szeretném, de nincs türelmem végigolvasni - illetőleg hiányzik a megfelelő hangulat, állandóan rohanásban vagyok. De ha a tévében véletlenül mondanak egyet (már tényleg csak véletlenül, sajnos), akkor azt úgy tudom szeretni!

    VálaszTörlés
  4. Én inkább olvasom, bár néha hallgatom s nagyon jól mondják az is magával ragad.

    VálaszTörlés