Öreg ember, nem vénember

Aranyos kis történet, el kell mesélnem. Tegnap a barátnőmhöz utaztam be busszal a városba. Ülök a helyemen, amikor is valaki kinyitotta a mellettem lévő ablakot. Rögtön megdicsértem, hogy ez a lehető legjobb ötlet volt. Nos az "emberem" rögtön vérszemet kapott, s udvarolni kezdett nekem. Azért biztos, ami biztos hamar megnézte a kezeimet van-e gyűrűm, már karikagyűrűm, aztán látva bal gyűrűs ujjamon lévőt, konstalálta: foglalt vagyok. (Megjegyzem ez egy réz, kör alakú, de nem záródó, jelekkel ellátott gyűrű. Minden esetre jelzett neki.) A legnagyobb sajnálatára, mert milyen nehéz ismerkedni, én meg milyen kedvére való lettem volna, stb.. Megjegyzem erősen hatvanas lehetett az úr. Azért mellette szól, hogy nem volt erőszakos, csak tényleg kereste a lehetőséget. Én meg magamban gondoltam: olvastam még szingliként mindenféle társkeresős könyveket, ismerkedési lehetőségeket felsorolókat, nekem ezek valahogy sohasem jöttek be. Eddig, hát nem "vénségemre" jött volna össze? Aztán én ajánlgattam neki ezeket- vigasztalásképpen.(Mert a  könyvtáros, a buszon is csak könyvtáros....) Megfogadja? Ez már az ő dolga. Én elköszöntem, leszálltam a buszról, aztán mosolygós hangulatban telt tovább a nap, mert ugyebár az ötvenes és "ifjú" asszony sem vénasszony.