egy másik dal

 

Dalszöveg

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

egy dal

 

Mióta a világ varázstalanítva lett, mióta minden banális óraszerkezet, megfejtett világból téged nem értelek, a megfejtett égbolt miattad maradt végtelen. Mindennek árát mióta jól tudom, a te értéked messze van, túl a számokon. Kívánom a tested, csak azt nem érthetem, minden részéből mért mindig az arcod kell nekem. Magasba száll a kenyér ára, ólommal telve a pára, de azt, hogy téged nem értelek, hogy is köszönjem meg neked azt, hogy szeretlek. Tested, a gazdag, mindent kínál nekem, mégis az arcod, arcod kívánom szűntelen. Mióta a világ saját eszébe szállt, te vagy az, akinek nincs értelme - egyáltalán. Mióta a világ varázstalanítva lett, végre miattad nincsen értelme semminek. Mióta a világ titoktalanítva lett, már mindent értek, egyet kivéve - tégedet

Fehér, de nem hó, mi az?

 

 

... s nyílik ezerrel...

Gyertyagyújtás

Kecskeméten, s az unokám volt Mária. Most kicsit dicsekszem vele.

 

 

Nem reklámozott Magyarország

https://hirtv.hu/alinda/alinda-vendege-l-ritok-nora-es-horgas-peter-2433080

Néztem a műsort, amelyet a 19. percben leállítottak...  aztán a JouTube-on megtaláltam:

A látogatás

Vásárolni voltunk délután, s kertek alatt indultunk hazafelé. S mert utunk nem volt sürgős gondoltunk egyet, s felkanyarodtunk abba a faluba ahol ezt a házat néztük annak idején.

Volt mellette egy hasonlóan épített, de annak nem építették be a kódisállását. 7 év telt azóta, hogy itt jártunk. Bontakozó csodát láttunk. Nemrég , tán jó éve lett gazdája a háznak, fiatalok, s most újítják fel. Melegséggel telt a szívünk meg, mert szívbélien. Ablakai új spalettát kaptak, a tetőzetét a vidékre jellemző kontyosra alakították, új csatorna, újonnan vágott ablakok a hátoldalán. Az oromzat farészei faragottak. Látszik, hogy lassan, de szívvel, szerezettel építik, alakítják át.

 Természetesen akadt több beszélgetőtárs, érdeklődtek mit is nézünk ott? Tőlük tudjuk, amit megtudtunk. S tőlük üzentünk a fiataloknak. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig értékelem, amikor a régit nem hagyják veszni, hanem értékén újítják fel, hozzáadva a mai világ adta újdonságokat. Itt is így történik. Azért jó pár évet várt a ház a gazdáira. Megérte.

A beszélgetés során mesélték, ha erre és erre megyünk, ott egy nagyobb, szebb ház van, új csatornával, szép műanyagablakokkal.  Arra is kanyarodtunk hazafelé ment, s mondanom sem kell: csalódtunk. A műanyagablak nem tett jót neki, rendbe hozták, de az itteni házak szép homlokzatdíszeinek nyoma nem volt, se kódisállás. Valami beépített tornácra utalást láthattunk, de a házhoz nem adott hozzá, az egész egy modernizált, de nem megőrzőn felújított épület volt. (Egy öreglegény lakta.)

Hazafelé fenyőültetvények mellett jöttünk el, ahol már vágták, kötegelték a fákat. Egy madarász kertjében mobillal emut fotóztam, még csodáltunk egy másik világvégi faluban szépen felújított parasztházakat. Itthon pedig várt a lélekölő levelezés félrerendelésem miatt a Booklin-nal. Mégis ahogy a bejegyzést írom egy szép nap emlékével zárom a napot.

S befejezésül egy régi fotó, egy réges-régi házról, a Káli medence vidékéről. Nem felújítás, nem újragondolás, eredeti.

December: cseppek és virágok

Hunyorék

Az oly szeretett téli jázmin

Díszkáposzta