Metro, London, macskák

 

 

 

 

forrás

Ó, ez a lakás

nekem úgy bejönne.  A forrás alatt a többi fotót is megnézhetitek. A hangulata, a színei, a bútorok, tárgyak.

forrás 

s ahonnan ő is hozta

   S nektek? Azért a hozzászólások száma is jelez valamit!

A Nap kelte (reggelizés közben az ablakból)

Ők, hárman

 

„Mert az élet több a csónaknál, amelyben evezünk. Több, mint az ember, aki vagyunk. Összetartozás. Saját magunk darabkái valaki másban.”
Fredrik Backman

 Zsebi boldogsága(?) 

Előttem az utódom? Vagy az apja utóda? Minden esetre a családban marad.

Nem tudtam megállni, hogy ne másoljam át a verset

Konsztantyin Fofanov: Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy

Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!

A tűnődő természet hervadása,

kora reggel az ősz ködgomolyag,

a búcsúzó fények, a madarak -

a lelket álom s bánat babonázza,

őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!

Szeretem gyermekkorom óta, Észak

bús fia, hűlő vizek moraját,

Az álmos erdőt, ha a komor évszak

lehelletétől felgyúlnak a fák.

Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,

már kókkadt minden,

de a kései virágok végső pompájukban állnak,

közeledtén a meztelen halálnak

még fénylőbben vágynak tündökleni.

Vagy kimennek a ritkuló berekbe:

bíborban ég, átlátszó s hallgatag.

Csóvát evett az alvó tetemekre

immár a szeptemberi virradat!...

Vagy a folyóhoz megyek - csupán hullám,

ólmos habok lomhán türemlenek.

Csöndes, szelíd harmónia borul rám,

és álmaim gyönyörrel teljesek...

Megsajdulnak felejtett veszteségek,

de nincs bennük se gyötrelem, se vád,

homályosak, mint őszi csöndben ébredt

álomlátások, édes aromák.

És elnyerem megint a kurta békét,

könny fátyolozza megint szememet...

S ragyog az élet fénylő jelenésként,

ragyog, mint megfejtett édes jelek...

Ford.: Lator László

forrás 

 

A fotók meg adták magukat.

Füzetemből

Néha egyszerűbb úgy élni, amikor az ember nem tudja, ki ő, legalább azt tudja, hol van.
Fredrik Backman

Annyira éreztem,

hogy ketten  járnak a kint a kertben: a Bú és a Bánat. S ahogy kimentek szemben is jött velem a Búbánat. Esőfelhős, szürke, nyirkos, hűvös, hideges. Tudtam, a Búbánat! November előreküldte a testvérét, nézzen körül, mutassa meg magát, aztán holnaptól élvezzük még, s becsüljük meg a jó időt, amit még kaphatunk.

(Az eső viszont kellett, nagyon kellett, ásni nem lehetett a földet, olyan kemény volt. Csak éppen a társasága...)