Reggeli fél hét körül,

gumicsizmában, hálóingben és köntösben. Ahogy a macskát etetni kezdtem, mentem ki  kertbe

 

 

aztán szalon-, azaz kertképessé tettem magam... s nap is kibújt vagy előbújt, vagy inkább kisütött

Amikor

a rovarcsípés miatt napokig lázas voltam Muramaki Haruki könyve tartotta bennem a lelket. Most jól vagyok, csak éppen nem a helyemen. S íme ismét elém került egy könyv, EGY KÖNYV. Kezdi visszahozni az életkedvem.

Az írónő régi kedvencem, az először olvasott könyve is beszippantott, most is így jártam. Nem tudok sokat írni arról, hogy  miért? Egyszerűen fog a könyv világa. Ennyi. Aki nem hiszi, olvassa el!

Ez a fotó ajándék nektek, annyira szeretem:

S nézzétek a leveleket, s az ember elgondolkodik, nem fordult meg némileg a természet? Minden levelet úgy fotóztam, ahol találtam.

 

 

S volt köztük egy szív is, hogy az ember hinni és bízni tudjon!

Még Szécsiszigetről,

egy szépség a kastély előtt áll. Oda, zártkörű rendezvény miatt nem juthattunk be, még az udvarára sem! A mintáját nem értem(lehet, hogy csak minta), de finom az egész, szobor is, s nagyon szerethető.

Kedveseim

 Ezek most júliusi fotók, a mályvák, bíborkasvirágok és menyecskeszemek pompában, a levendulák elvirágoztak.

S végül szomorúság fotó: diófák a kert alatt. A bal oldali szinte halott, a szomszédoké, de a fák is szomszédok. A jobb oldali, a mienké még éldegél, bár dió nincs rajta. A ház mögötti is haldoklik.. Régen az ágai alatt bújkáltunk. Hol van az már, lassan a fa is emlék lesz. Szívszomorúság. Nagy, nagy szomorúság.

Szeretettel, Gyíkci

  

 

Fotókat rendeztem, jól elfáradtam. Jöjjön pár állatos fotó. S nem tudom, ti is észrevettétek-e, idén a nappali pávaszem kisebb,mint más években szokott.  Az, hogy a bokrok, s egyes növények nem olyan nagyok, mint megszoktam már-már természetes, de a pillangók is?

S a tejszínhab a tortán: meghozták a kapu léceit, oszlopait, neki kell állnunk festeni. Kb. 70 darab...

Ezek pedig ma reggeli, éjszakai eső utáni mobilfotók. Ezért nagyítottam meg őket. Az eső, az bizony nagyon kellett.

Szécsiszigeten jártunk

S másnap elmentünk megnézni kedvenc tavunk elkészült hídját.

 Acélból készült.Nekem egy horgásztavon olyan idegen volt. Mutatni jól mutat, s volt forgalma is.

A tó azért őrizte vagy hozta a régi hangulatot is. Hazafelé csodás felhőjátékban volt részünk.

Érdekes a földig nyúló felhő.

Ritka látvány ennyi gólya egy fészekben. Gondolom a tó közelsége táplálékot is jelent nekik. Szerettük a négyesüket nézni.

Most látom,

hogy régóta nem olvastam bejegyzéseket. Elnézést. Ez van, vagy legyen már: ez volt.