Nálunk még két napja is vékony jég volt a madáritatóban reggel. A szomszédok kerti asztalán a terítő mesél az éjszakáról.
Pitypangok mindenütt.
Az új komposztáló keret, szegény Zsebi, elvesztette a mennyországát.
Borbolyák.
Bokor alján megbúvók: szellőrózsa.
Lassan kinyílnak az illatos fűszercserje virágai.
Csodakertem eltűnt Petra fb csoportjában írta, hogy a cserjés hortenziát,ha jól visszavárjuk dúsabb lesz. Kipróbáltam, fele-fele alapon. Íme az eredmény, ami magáért beszél. Tanultam, ismét.
Kökörcsin még
Boglárka,
Vérehulló fecskefű a kert alján.,
Szeretem ahogy kibomlanak a páfrányok.
Fekete tulipánok fagyos éjszaka után.
Labdarózsa készülődőben
Szintén fagy után... az új kis magyal
Zsebi féle gödröcske
Ahogy a veteményes kertből belépünk a Zsebi kertbe.
Szerelmem a korallberkenye
Orsira gondolva egy nagy fejű orgona, megkerestem, elárulom. 2 cm-es virágzatú is van, hogy el ne bízzuk magunkat. Íme!
S kihajtották a birkákat is a kert végébe Szent György napja tiszteletére:
S végül jöjjön a könyvajánló. Számomra a borítója borzalmas, de ez ízlés dolga. A történetben történelmi kert, annak művelői, öröksége, ikerlányok, akiket szétválasztanak, családi titkok. Romantikus mese, jól jön ebben a vírusos világban kicsit elandalodni. Amit a kertről, növényekről ír azokért is/főleg érdemes elolvasni a könyvet a kerteket, növényeket szeretőknek.
