Egy komment:Nézem sorba és csodálkozom, hogy régen a durvaságot nem is ismerték

 

Áldott, békés karácsonyt minden kedves blogolvasónak!

Fekete István: Karácsony

Amikor

az első csomó kankalint megláttam győztem fotózni, aztán odébb mentünk, s íme a részlet a domb oldala tele volt velük, így kinyílva, szépen, gazdagon, majdnem úgy mint tavasszal. Tegnap fotóztam.

Ők is jelen voltak, a pitypangok sárgállottak, s megmutatta magát a réti boglárka is. S az út a tó körül száraz volt, igaz az utolsó 50 méternél volt egy kétméteres beragadós rész. Jó, hogy csak a végén ,mennyi szépségről maradunk le, ha visszafordulunk.

Hogy is van ez?

Tegnap a halál szorongatott, no nem annyira, de elfektetett. Hallottam a mentőt is járni, szorgalmasan. Hullik a férgese, örülhet a tb. Meg aki mögötte van. Mesélik egészségügyesek, hogy a hosszú várakozások miatt a betegek keresnek magánrendelést. (A kórház körül 4-5 magánklinika van, nálunk. Akkor, hogy is van ez?) Viszont nem törlik az előrejegyzett időpontot, s ilyenkor az orvost büntetik. Az orvost? Elfelejtettem akkor rákérdezni, utólag gondolkodtam el.

Szomszédasszonyom egy hete hordja be a téli tüzelőt. Egyik lánya négy műszakos, a vője is eleget dolgozik, kell a hobbijára a pénz. Másik vő  a céget bővíti. Nem érnek rá két órában, hogy bedobják a fáját. Élelemért azért hetente ideérnek, ha máshogy nem, de a lányok, igen. Meséli, hogy valamelyik nap elesett, a lába maga alá került, egy órán át képtelen volt megmozdulni. Akkor  hideges volt még az időjárás. Ott ült kint, várt, a férj nem nézett ki. Ő kivonta magát a forgalomból, jó szakmája volt, de az alkohol elvitte más irányba. Biztatják a lányai adja el a házat, menjen be a városba lakni. Az, aki világéletében a földből élt? Akinek kétcsaládos a háza, igaz csak ketten lakják. Ezek nehezen eladhatók. Néha elgondolkodom, ha ő is leesik a lábáról, akkor mi lesz velük?

Meghalt a sógornőm édesanyja, másodszor. Ahogy a neurológus mondta nekik, az Alzheimer kórban két halál van. Felhívtak, megmondták, de ne menjünk a temetésre (tudják, hogy vastagon vagyunk anyagilag eleresztve), mert az ünnepre úgyis meglátogatjuk őket, akkor együtt kimegyünk a temetőbe. Elfogadtam az érveiket, de valahogy mégis valami nincs így egészen rendben, még sincs.

Elgondolkodtató film,

 a címe érdekes, nem tudom ki adta neki? S rendkívül félrevezető. Jó a zenéje: Leonard Cohen. Még egyszer meg kell néznem.

Megérkezett,

ezt úgy mondják megmutatta magát. Mégis csak HÓ!

Ez is, az is

Megnéztem a bejegyzéseim számát, vészesen csökkentek. Ha az ember sokszor akar feltenni bejegyzést, ahhoz idő kell. Mostanában nem volt, nem akkor, nem mindig, nem erre. Azért, azoknak akik még mindig kitartanak mellettem, köszönöm.

Most a héten fogorvoshoz jártunk, jártam. Ünnep előtt ez a pénztárcának hallatlan felszabadulás. Mondjuk az utazásom miatt, s a doktornő elfoglaltsága, s a probléma megoldhatósága miatt egy hónapot húzódott.

Azért a lakásomnál az ablakcserével jól jártunk. Érezhetően melegebb lett, s a nagy szél tegnap nem húzta ki a hőt. Ilyenkor a konyhában nem lehetett megmaradni. Világosabb is lett, csak a műanyag ablakok...

Még most sem tudok belenyugodni. Persze a kényszer, a pénzügyi határok azért átformázzák az elvárásokat.

Idetettem ezt a fotót egy szép, régi ház ablakáról.Ez a ház még a látható romjaiban áll. A szomszédját megvették, s szépen "felújították", műanyag ablakok, szigetelés külsőleg, annak burkolása, festése, stb. Nekik lett egy új házuk, vagy inkább felújított, de ezzel együtt megszűnt, meghalt egy romjaiban is szépséges régi ház. Belehaltam, ők nem, ők a ház lelkét nem érezték, nekik lakniuk kellett. Hogyan, miben? A szempont nem a múlt megőrzése volt.

Majd jövök, most mennem kell... ismét.