Oldalak

2019. október 4., péntek

Elutaztunk

a hétvégére Hegykő környékére. Útközben betértünk Nagygeresdre, ahol az ükapám élt, s fütyülős csizmákat készített ősszel-télen, s tavasztól őszig szekérből árulta a környező falvakban. Így ismerkedett meg Ostffyasszonyfán jövendő feleségével. Az már aznap éjjel esett le, hogy apám még annak idején mesélte, hogy vele a család azon ága el is krült a faluból. A temetőben ilyen névvel voltak sírkövek, ők tehát más család. Akivel beszélgettünk beköltöző volt. Említette a faluban korosztálya hatvanas-hetvenes, kihalt, öregebbek élnek, de ők már nem mozdulnak ki házaikból. No és a külföldiek: angol, ausztrál, holland, német, stb. Ugyebár a nyugati határ felé a falvakat betöltötték ők.

Ami számomra csoda volt: ha már odamentünk, megnéztem mi a falu nevezetessége? Találtam egy középkori alapú templomot, s itt ért a meglepetés:










Tudom, ez az én hobbym, nekem fontos, de annyira szép volt, az előbukkanó freskók, melyek felújításkor kerültek elő, mésszel voltak lefestve. S a beszélgetés a templom megmutatójával, amikor felújításkor "elveszik" a megszokott környezet, mert egy régebbit, az eredetit állítják vissza.

2019. szeptember 23., hétfő

Kincsek zalai dombokon

 Annak idején, 1974-ben egy múzeum által szervezett!!! (mert ezeknek a bemutató sétáknak most van nagy ideje) buszos kirándulás keretében jutottam el ide először. A kiránduláson a megye műemlékeit, múzeumi érdekességeit tekinthettük meg. Kallósdon jártunk, a Szent Anna kápolnánál. A domb teteji kerek "templomot azonnal szívembe zártam.

 
 
 

 Aztán évtizedek múlva jártam erre ismét, fotóztam a sírköveket. Bevallom most jó néhány angyal hiányzott. Vérzett értük a szívem. Azért volt szobor, amit új kőben ismét visszatettek.




 
 
 




  S íme a búcsúfotók.


 Ezek a fotók már a faluban készültek.




A barangolásban Kotnyek István: Utak mentén, hegygerincen c. könyve volt a segítőm. S Kehida volt következő állomásunk, ahová vissza kell majd térnünk, mert  gyaloglós lesz egy-két helyszín megközelítése. Most nem erre készültünk.

Román kori temetőkápolna, amit a  Deák család családi sírbolttá alakított át. Most lezárt, üres,  talán állapota külsőleg jobb, mint ahogy évtizede láttam. Érdekes, a falubeli látnivalók közt nem említik. Viszont a közelében lévő régi sírok úgy tűnik érintetlenek maradtak, legfeljebb az idő dolgozik rajtuk.








 

 A részletek inen-onnan:

 



 



  
   S  amikor az idő dolgozik: