Július elején

 Dolgozik a ház ura, valami készül. A magasság mutatja a talaj egyenetlenségét. A két vége közt vagy 20 cm a különbség.

és elkészült, mire a bejegyzés megjelenik:

 

 

 Amikor elszabadul az elszabadul. Embernyi méretű asterek, nem tudom kurtítsam, ritkítsam? elnyomja a bokrot ami mellette van.

 

 

Áprily Lajos: A kertbe ment

Uram, én nem tudom, milyen a kerted,

a virágosod és a pázsitod.

Én nem tudom, virágok ültetését

ágyásaidban hogy igazítod.

Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve

júniusi vasárnap hajnalán,

beteg lábával és beteg szívével

bánatosan kertedbe ment anyám.

Uram, tele volt immár félelemmel,

sokszor riasztó árnyék lepte meg,

de szigony-eres, érdes két kezével

még gyomlálgatta volna kertemet.

A kicsi teste csupa nyugtalanság,

s most elgondolni nem tudom, hogy ül.

Virágosodban könyörülj meg rajta,

hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.

Mezőiden ne csak virágmagot vess,

virágaid közé vegyíts gyomot,

hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:

asphodelosod és liliomod.

https://csicsada-irodalom-birodalom.blogspot.com/2018/07/aprily-lajos-kertbe-ment.html
s jöjjenek az újdonságok, nyílni kezdett a kedvenc mályvacserjém. Én ezt a fehéret, s van egy finom halvány rózsaszín, őt kedvelem.

 

 S nyílni kezdtek a lufivirágok, nagy kedvenceim,idén is vettem, elvirágoztak, s csak vannak. Nem értem? A jégeső, a felhőszakadás, s némi átültetés mögöttük van. Emiatt lehet? A verbéna is így járt, az utolsó két darab éli világát, a többi nem tud megeredni,mint ezek, kínlódnak. Mit csináljak velük?

Bogarak, fenyők, elmúlások

 

 

  Márta juttatta eszembe ezeket a fotókat. A Jeli Arborétumban a sok rododendron csoda után egy "sivár" részre érkeztünk. A fenyőfák sorai, a fény és árnyék játéka mégis szépséget adott. No és a lombozatok.

  

 

 

 

Ez a kedvenc fotóm.

 

 S itt már a halott fák területén jártunk. Amiknek szintén megvolt a maguk szépsége.
 

 

 Búcsúfotók, ahogy egy pár hétig megszínesedik az erdő.

 

Az élet máshogy

Barátok babával

Csók, Jessica Stein

A két filmben több a közös:

a főszereplőnő ugyanaz

kissé a sablontól eltérően old meg, vagy próbál megoldani helyzeteket.

 Aztán ezek hogyan sülnek el más kérdés. Mint ahogy más kérdés ezek végződhetnének máshogy is, ha beválllalósabbak a forgatókönyvírók, rendezők.

Viszont így is érdekesek, mert vagy nyolc próbálkozás után akadtam a második filmre, ami aztán maga előtt tartott.S a főszereplőre keresve találtam rá a másik filmjére.

Liliomok, versek, liliombúcsúztató

Egyed Emese: A liliomokért

Ha vártalak (és sokszor vártalak),
könnyű volt testem-telkem, mint a hab,
az idő boldog csöndbe öltözött,
liliom sarjadt égett nád között;

a vágy harangszavú hullámait
körbezengette, átszakadt a híd,
áradt a víz, omlottak kőfalak,
és zakatolt az ábrándok alatt

a vér körpályás, élő rendszere;
váltóját későn állította be:
föl-le száguldó lélegzet-csapat
jelezte jöttödet, nyugalmamat.

Mára medrébe minden visszatért.
Fohászkodjunk a liliomokért:
nekünk bomlottak sugaras és vad
pillanatokban, amíg vártalak.

(Annak idején, amikor blogolni kezdtem nagy kedvencem és példaképem volt a Maja blogja. A freebloggal az ő blogja is eltűnt, nem tudom folytatja-e még valahol? Gyönyörű verseket hozott, fotókkal, művészi alkotásokkal kiegészítve. Máig szeretettel gondolok rá, a blog írójára, Marcsira. )

 

(A fehérek már már elvirágoztak.)

 Tudom a vers százszor megjelent, tán én is hoztam, de a lenti fotó társául hívta.

Wordsworth, William: Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

Szabó Lőrinc