Oldalak

2018. április 24., kedd

A "mi" gólyánk


 Idén még nem írtam róla, róluk. Márciusban érkezett az egyik, s telibe kapta az akkori fagyot. Sokáig nem is láttam, hiányoltam, hogy nem sétál a kert  aljában. Mire körkérdést tettem jó hete a faluban, hogy még mindig egyedül van-e, pár napra rá megérkezett a társa is. Jól elmaradt. S örömhír, már lent járkálnak a kertjeink alján, s íme a szomszéd ház tetején álldogált szombat délután, jó ideig.
 Gólya. csak egy madár. A magyarság madara, azt hiszem írhatom így. A MI madarunk.

 


Kis csigabiga



Kis csigabiga!
Kússzál lassan, csendesen
fel a Fujira!
Issza 

2018. április 23., hétfő

Tulipánok

Hajnal Anna: Virágokról

Szél jár a kertben
reggeltől estig,
mikor az órák
a bimbókat festik,
tegnap még zárva,
kinyílnak mára,
violakék és
rezedasárga...





 
 






  

"Ó fény, ragyogás, napszemü reggel!"





Kaffka Margit: Reggel
Elvitte nyugalmam egy hajnali álom,
Feledve imetten a színe, alakja,
Ködbeborítva, messzemaradva...
Valamit keresek és nem találom.
Lihegve a függöny redős szövetén
Betör a győztes, a reggeli fény,
Iromba fantomok, száz újszínű lény
Surran előttem, amig üldi a fény;

Késik egy, - már-már foglya levén
A lomha tudatnak a lét peremén -
Ám bomladozásuk szörnyű serény,
E tarka lidérchad, - de megkötöm én!
Ittfogtam a szót... ám értelme felén!...
Mi volt? Hova lett?... Idehagyta?
Más a színe és más az alakja...
Tördelt, kusza szókat még suttog az ajkam.
Valaki kacagva említi ébren:
Mit álmodhattam?... És nevetnek rajtam,
A nappal sugaras derüjében,
Diadalmas, nagy derüjében.

2018. április 22., vasárnap

Amikor a ... nyugdíjas fél ötkor indul

el kirándulni. Fél ötkor, mert egész nap meleg volt, fogta, gyengítette az embert. Viszont a talpa viszketett... Kétszeri eltévedés után a Rezi vár alatti két faluban... meg is érkeztünk, s elindultunk a 300 méteres , emelkedős útra fél hatkor. (Megjegyzem két autó volt a parkoló részen, lefelé jövet jött fel egy autó és egy biciklis fél hét körül. Tehát más is csak kivárta a késő délutánt.)

(Leírom, mert jellemző rám, féltem, nagyon féltem, olyan rossz gondoltaim jöttek. Ugyebár az őszi úton rekedés? Vagy ki tudja? Négy és fél kilométeres az út a falutól, ha bármi történik velünk. Aztán egyszer megráztam magam, s mondtam magamnak: nem vagyok normális! S elképzeltem, ahogy hazaérve az asztalnál ülve a konyhában sört iszunk a sikeres kirándulásra. Ezzel elűztem a félelmem.)

S megérte elindulni. Természetes, hogy megérte. Kiszállva az autóból, s a hegyre elindulva az embert körülölelte a virágzó medvehagyma jellegzetes illata.  Még a vár körül lehetett nagyon intenzíven érezni.




A pompás kilátás minden fáradtságért kárpótolt, mert azért... az a kaptató kemény volt. Viszont megérte. Pár éve már jártunk itt, akkor  medvehagymát lehetett szedni, március volt.





 





Ez már a lefelé vezető úton készült. Követtük az "idegenvezetőnket". Ahogy megjegyezte az egyik fiatal hölgy, a kutya milyen határozottan megy fel a várba.

Ezek pedig már a hazavezető út fotói.




"Olyan a szerelem"

Victor Hugo:  Olyan  a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása) 
 forrás 
 




Györgyinek





Érdekességei:  
https://hobbikert.hu/magazin/az-ernyos-madartej-gyonyoru-de-mergezo.html